Emberrablók fogságából megszabadult keresztények vallanak szenvedésükről és hitükről, reményükről.

A háború sújtotta Damaszkuszból sok keresztényt hurcolnak fogságba. Ők valóban életveszélyben vannak, csak a hitükre számíthatnak. A francia Oeuvre d'Orient elnevezésű civil szervezet szolidaritási kezdeményezéseivel évtizetek óta támogatja a szíriai keresztényeket. Nemrégiben közzétettek néhány vallomást arról, hogyan élték meg ezek az emberek a fogságot – ezt ismertette a Vatican Insider.

Az emberrablások egyre gyakoribbá válnak, ezért az emberek még azokon a területeken is rettegésben élnek, ahol egyelőre nincsenek fegyveres összeütközések. Nem mernek egyedül kilépni az utcára, félnek elmenni a munkahelyükre, az iskolába, a templomba. Aki fogságba esik és hazatér, az nem beszél. A civil szervezetnek mégis sikerült egybegyűjtenie néhány tanúságtételt, amelyeket az érintettek nevük titokban tartása mellett a rendelkezésükre bocsátottak.

Az emberrablók az üzlete elől hurcolták el B. T. 42 éves zöldségkereskedőt, aki szabadulása óta mindenkit bűnbánatra szólít fel, a Szentíráson elmélkedik, mindig a kezében van a rózsafüzér. A 31 éves G. T. is arról vallott, hogy kínszenvedése közben megértette, mennyire értékes kincs a Megváltó Krisztus szenvedése.

A foglyok elbeszéléseiből kiderül, hogy maguk az emberrablók sem mind egyformák. Egy 68 éves hitoktató elmondta, milyen komoly párbeszédet folytatott elrablóival: „Meghallgatták, ahogy az evangéliumról, a felebarát szeretetéről, a megbocsátásról beszélek, volt, aki jegyzetelt is. Ők is beszéltek nekem az iszlámról. Ez a baráti párbeszéd végül közel hozott egymáshoz minket.” Egy másik fogolynak ezt mondták elrablói: „Mi nem terroristák vagyunk, hanem forradalmárok, akik a szabadságot, a demokráciát keresik, értsétek meg! Rosszul tettük, hogy harcba bocsátkoztunk, mindenünket elvesztettük a semmiért.”

Vannak olyanok, akik ennek éppen ez ellenkezőjét élték meg, akikkel hallatlan kegyetlenséggel bántak. Volt, aki végighallgatta fia megkínzását, Ő így vallott: „Megértettem Szűz Mária szenvedését Fia szenvedése láttán. Bár nagyon félénk vagyok, rátaláltam a szavakra, amelyekkel védelmembe vettem a keresztet, a hitemet. Mária volt a támaszom. De mondjátok meg a keresztényeknek, hogy ebben az országban nincs helyük, el kell menniük innen.”

A tanúságtételeket összegyűjtő szíriai csoport így kommentálta az eseményeket: „…ebből a kálváriából a remény forrásai fakadnak. És ebből a nagy tűzből életre kel az apostolok hite és bátorsága, amely kihúnyni látszott.”

Magyar Kurír
(tzs)