A katasztrófák, földrengés, háború esetén sokan pánikba esnek – ami ilyen szélsőséges esetekben természetes reakció.

 

 

   Amikor azonban külső inger nélkül jelentkeznek a pánikroham tünetei, akkor már az egyre elterjedtebb, „divatos” betegségről, a pánikról van szó – mondta Biró István elmegyógyász főorvos, a sepsiszentgyörgyi Fogolyán Kristóf kórház pszichiátriai osztályának vezetője.

A pánik tulajdonképpen nagyfokú szorongás, amely eszméletvesztés nélküli ájulásérzéssel, szédüléssel, heves szívdobogással, arcpirulással, kézreszketéssel, izzadással, gyomorpanaszokkal, általános rosszulléttel, halálfélelemmel jár. Ha nincs katasztrofális erejű inger, és mégis megjelennek a tünetek, akkor az egyre elterjedtebb, „divatos” betegségről van szó – fejtette ki Biró István elmegyógyász főorvos, a sepsiszentgyörgyi Fogolyán Kristóf kórház pszichiátriai osztályának vezetője.

„Doctor-shopping”

Pánikbetegség mindig létezett, de néhány évvel ezelőtt még kevésbé voltak érzékenyek rá az orvosi fülek – mondta Biró István. A pánikroham, pánikbetegség diagnózisa kevésbé volt ismert, ezért nem jöhetett szóba pszichiátriai kezelés. A terápiás beavatkozások 10–15 évvel ezelőtt sokkal ritkábbak voltak, mint most. A pánikbetegség tüneteitől szenvedők általában orvostól orvoshoz, egyik szakorvostól a másikhoz mentek – a jelenséget ma már úgy is hívják, hogy „doctor-shopping”. Szó szerint lefordítva a beteg orvost vásárol, mivel hol szívorvoshoz, hol fül-orr gégészhez, hol belgyógyászhoz, hol ideggyógyászhoz fordul segítségért, de hatásos kezelést nem sikerül egyik szakorvosnak sem beállítania, és általában az elmegyógyász utolsó a sorban. Az orvostól orvoshoz vivő „körút” azonban mégsem hiábavaló, mert ilyenkor kizárják a szervi betegségeket, amelyek súlyosabb következményekkel járhatnak, mint a pánikbetegség.

Nehéz elfogadni, hogy elmegyógyászra van szükség

Az esetenként fölösleges orvostól orvosig való járkálást egy jó háziorvos vagy belgyógyász megelőzheti: egy vizsgálat során ugyanis ki lehet zárni minden más lehetőséget. Ebben az esetben jó, ha a beteg minél hamarabb eljut a pszichiáterhez, így annál hamarabb meggyógyul. Biró István elmegyógyász kifejtette, a pánikbetegség esetében javallott eljárás, hogy a háziorvos a pánikbetegség tüneteitől szenvedő beteget tetőtől talpig megvizsgálja, és a domináns tünet függvényében elküldi egy szakorvoshoz. Ha ott is negatív a lelet, akkor rögtön pszichiáterhez kell küldeni, nem pedig egyéb melléktünetek alapján más szakorvoshoz.

A pszichiáter szerint az utóbbi években változott ugyan az elmegyógyászat megítélése, és ebben a sajtónak is nagy szerepe van, ennek ellenére még mindig nagy az „ellenállás”: az emberek nagy többsége érthető módon nehezen fogadja el, hogy pszichiáterre van szüksége. Ennek ellenére az elmegyógyászatban a betegek 20 százaléka szenved súlyos elmebetegségekben. Azoknak, akiket pszichiáter kezel, nyolcvan százaléka éppen a pánikbetegséghez hasonló problémákkal küzd.

Látványos gyógyulás

Mint azt Biró István elmondta, a pánikbetegségnek 15 évvel ezelőtt még nem volt hatékony kezelése. Bizonyított, hogy a pánikbetegségben romlik az úgynevezett szerotonin (az agy egyik „sokfunkciós” neurotranszmittere, amely számos különböző élettani és viselkedési folyamatot szabályoz) anyagcseréje. Depresszió és pánikbetegség esetén csökken a szerotoninmennyiség, ezáltal az ingerület-átvitel gyengébb lesz. Régebben nem volt olyan gyógyszer, amelyik a szerotoninmennyiséget növelte volna valamilyen specifikus mechanizmus alapján. Ahogy azonban megjelentek ezek a gyógyszerek, látványos előrelépés történt a pánikbetegség kezelésében. Ezekről az orvosságokról fontos tudni, hogy nem álmosítanak, nem kábítanak, sőt ébresztő, energiaadó hatásuk van. Mellékhatásuk minimális, a kezelés elején esetleg gyomorpanaszok léphetnek fel. A pánikbetegségre ható orvosságok ugyanakkor nem okoznak függőséget. Az elmegyógyász azt is elmondta, hogy amikor még nem léteztek ilyen gyógyszerek, akkor úgy próbáltak a betegen segíteni, hogy a tudatát eltompították – ilyenkor tulajdonképpeni javulás nem történt.

A pánikbetegség kezelése általában hat hónaptól egy évig tart – mutatott rá az elmegyógyász. Ezután általában mindenki meggyógyul, de a betegek mindig sebezhetőek maradnak. A beteg tünetei két hét alatt teljesen megszűnhetnek, és nagyon sokat javul az életminősége. A páciensek általában teljesen reményvesztetten és bizalmatlanul fordulnak pszichiáterhez, mert meg vannak győződve arról, hogy szervi bajuk van. Az elesett beteg, akit a hozzátartozók „cipelnek” orvoshoz, három hét gyógyszeres kezelés után teljesen kivirul.

Ne szóljunk rá, hogy „szedd össze magad”

Nem jó módszer az, ha a betegre rászól a családja: „szedd össze magad” – mondja a pszichiáter. Először háziorvoshoz kell vinni a beteget, aztán amikor kiderül, nincsen szervi baja, hanem idegrendszeri zavarról van szó, akkor ajánlatos pszichiáterhez fordulni. A családtagoknak fokozottan figyelniük kell, mert a pánikroham alatt a tudat beszűkül, és ilyenkor előfordulhatnak balesetek: például a beteg ilyenkor nem tud figyelni az úton, és elütheti egy autó.

Az ok: genetika, hosszas stressz, mérgezés

A pánikbetegségnek genetikai háttere is lehet – mondja az elmegyógyász. Biró István szerint abban a családban, ahol az elsőfokú rokonoknál depreszszió fordult elő, gyakoribb a pánikbetegség. Ha valaki hosszabb ideig folytat stresszes életmódot, a családjában konfliktusok vannak, anyagi nehézségekkel küzd, előbb-utóbb kimerül a készlete. A szerotoninnal is hasonló helyzet, mint például a kalciummal. Egy darabig a szervezet próbálja újratermelni az elhasznált szerotonint, egy idő után azonban kimerül: ilyenkor hirtelen lecsökken a szerotonin-szint, és bekövetkezik a pánikbetegség. Mérgezés is lehet a betegség kiváltó oka: amikor valakinek nem szokott ehhez hozzá a szervezete, és megiszik öt-hat kávét, a koffeinmérgezés miatt beindulhat egy pánikreakció. A pánik gyakran társul depresszióval, mert a depresszió kialakulásában is nagy szerepet játszik. A pánikbeteg akkor lesz depressziós, amikor már teljesen reménytelennek érzi a helyzetét. Előfordulhat, hogy a szomorú, kedvetlen, vagyis depressziós betegnél – ha néhány hónapig nem kezelik – megjelennek a pánikrohamok.

Félelem az egyedülléttől

A pánikroham a betegség kezdetén ritkábban jelentkezik, majd egyre sűrűbben. Egy roham általában legtöbb tíz percig tart. A beteg pánikszerűen rosszul van, a pánik a környezetére is átterjed, riasztják a mentőket. A sürgősségen pillanatnyilag megoldják a problémát. Nem mindig derül ki, milyen betegségről van szó. Általában három-négy mentőriasztás után kezdenek a sürgősségen a pánikbetegségre is gyanakodni, miután egyéb szervi elváltozást nem mutatnak ki. A pánikrohamok miatt a beteg életminősége megromlik. Ahogy a rohamok ismétlődnek, kifejlődik pánikbetegség. A beteg két roham között is kezd félni attól, hogy mikor lép fel a következő, és lesz-e elérhető segítség. Fellép egy függőségi tünetegyüttes, nem mer egyedül maradni, valakinek – házastárs, gyerek, szomszéd – mindig mellette kell lennie. A beteg attól is fél, hogy kilépjen egyedül az utcára, mindig elérhető segítség kell, hogy legyen a közelében, arra az esetre, ha bekövetkezik a pánikroham.

Pszichoterápia, relaxáció

Az is fontos, mondja Biró István elmegyógyász, hogy mennyire gyorsan kerül a beteg szakorvoshoz: már egy hónap után megkapja a kezelést, vagy csak egy év „doctor-shopping ” után. Ha krónikussá válik a pánik, akkor lassabban lehet eredményt elérni, és hosszabb – egy-két éves – kezelésre van szükség. Utókezelésként pszichológiai megközelítések, relaxációs gyakorlatok, zeneterápia segíthet egyensúlyban tartani a beteget. A gyógyulás azért nem végleges, mert a beteg érzékenyen reagál a környezetére, a rá ható hangulatokra, helyzetekre, feszültségekre, a stresszre. Ha külső folyamat indítja el a pánikreakciót, akkor előfordulhat, hogy az tíz év után is – ha hasonló helyzet áll újra elő: válás, pereskedés, halál – újra előjön.

Bíró Blanka

www.kronika.ro/erdely.ma