Azért történnek botrányok az egyházban, mert nincs élő kapcsolat Istennel és az Ő Igéjével. Ezért van az, hogy korrumpált papok nem az élet kenyerét, hanem romlott ételt adnak Isten szent népének. Ezt mondta Ferenc pápa csütörtökön reggel a Szent Márta Házban bemutatott szentmise során.

A nap olvasmányait magyarázva a pápa felidézte azt a súlyos vereséget, amelyet a filiszteusok mértek Izraelre (1 Sám 4,1-11). Isten népe akkor eltávolodott Istentől, azt mondták, hogy Isten Szava ritkán hangzott fel. Az öreg pap Héli erélytelen volt, fiai pedig korrumpálódtak, ijesztgették és fenyegették a népet. A héberek a szövetség ládáját használták az ellenséggel szemben, de úgy, mint valami mágikus, külső dolgot. Vereséget szenvedtek és Isten ládája is az ellenség kezébe került. Nem volt igaz hit Istenben és valóságos jelenlétében sem.

Ferenc pápa Sámuel könyvének e szakaszát így magyarázta. A Szentírásnak ez a szakasza gondolkodásra indít minket arról, hogy milyen a kapcsolatunk Istennel és Igéjével. Formális és távoli ez a kapcsolat? Isten Szava behatol-e szívünkbe, megváltoztatja-e szívünket, megvan-e ez a hatalma, vagy pedig nincs és kapcsolatunk csupán formális Istennel és így minden rendben van? Ám a mi szívünk becsukódott az Ige előtt. Ez arra késztet, hogy gondolkodjunk el az egyház annyi vereségén, Isten népének vereségein, egyszerűen amiatt, hogy nem hallgatunk az Úrra, nem keressük Őt és nem engedjük, hogy az Úr keressen bennünket. A tragédia és az ima után pedig ezt kérdezzük: „Uram, Istenem, mi történt? Kiszolgáltattál szomszédaink gyalázatának, azok nevetésének és gúnyolódásának, akik körülöttünk laknak. Példabeszédül vetettél minket a nemzeteknek, fejüket csóválgatják felettünk a népek” (Zsolt 43).

Ferenc pápa az egyház botrányairól homíliájában a következő gondolatokat fejtette ki.

„Szégyelljük-e magunkat? Én most itt nem akarom említeni egyenként a sok botrányt, amit mindenki ismer…Tudjuk, hogy hol vannak. Botrányok, amelyek miatt annyi pénzt kellett kifizetni. Így van ez rendben, ezt kellett tenni…Az egyház botránya. De szégyenkeztünk-e a botrányok miatt, annyi pap, püspök és laikus számtalan veresége miatt? Azokban a botrányokban Isten szava ritkán volt jelen, azokban a férfiakban és azokban a nőkben Isten szava nem volt gyakori. Pozíciót foglaltak el az egyházban, hatalmi és ugyanakkor kényelmi pozíciót. Ám Isten Szavát nem hallották meg. De medál van a mellemen, rajtam van a kereszt jelvénye… Az Istennel és Isten szavával való élő kapcsolat nélkül. Jézus szavai jutnak eszembe azokkal kapcsolatban, akik megbotránkoztatnak… És a botrányok megérkeztek, Isten népe lefokozódott, egészen addig, hogy a papok gyöngék lettek és korrumpálódtak.

Ferenc pápa gondolatai végül Isten népe felé fordultak. „Szegény nép, szegény nép. Nem adjuk eledelül számukra az élet kenyerét, nem az igazságot kapják eledelül. Sőt egyenesen nem egyszer mérgezett eledelt adunk nekik.

„Ébredj fel, miért alszol Uram?” Ez legyen a mi imádságunk. „Ébredj fel, ne taszíts el végleg. Miért fordítod el arcodat, felejted el ínségünket és szorongatásunkat.” „Kérjük az Úrtól, hogy soha ne feledkezzünk el Isten elő Szaváról, kérjük, hogy lépjen be szívünkbe és soha ne feledkezzünk meg Isten hűséges szent népéről, mely egészséges eledelt kér tőlünk.”

(Vatikáni Rádió)