Advent negyedik vasárnap estéjén a negyedik gyertyát is meggyújtottuk adventi koszorúinkon a betlehemi lángról. Ég, lobog, fogyasztja a gyertyát és az oxigént.

S miközben a lángba nézve merengek, a miérteken gondolkodom. Miért gyújtottam meg, miért készülünk, miért született meg...? S a válasz, amit találtam, a Szeretet. Az, amire az ember és a világ is ösztönös módon vágyakozott, az, ami miatt olyan édeskés ez az ünnepkör, az, aki Szeretetből eljött közénk, hogy igazolja, valóban Ő a Szeretet maga. Hogy részeltessen belőle. S mi elfogadjuk, kérünk belőle, hol csak kényeskedve, hol habzsolva, az illendőség határain túllépve, de érezzük, szükségünk van rá. Csak akkor válik kényelmetlenné sokszor, amikor kiderül, a szeretet áldozatvállalással is jár. Amikor nem szeretnek viszont. Amikor gáncsoskodnak. Nem baj, csak árasztani kell a szeretetet. Nemde ezt tették a hírhozó angyalok, ezt teszik a szent szülők, s ezt teszi folyamatosan azóta a betlehemi gyermek? Akkor hát szeressünk: mindenkit, mindenkor, akarattal is. A szeretet érzelme csak kevesek felé tud működni igazán... ... s "ne csak így, decemberben".
E gondolatokkal kívánunk  áldott Karácsonyt, áldott Születés-ünnepet. 

Gyermek Jézus Otthon- Székelyhíd