A legkisebb, legfonnyadtabb krumpli is, míg élet van benne, növeszti csíráját a fény felé. És miért? Hogy gyökeret eresszen. Hogy virága legyen, hogy termést hozzon, hogy megajándékozza a világot. Ha minden egyszerű teremtmény erre vágyik, miért ne lenne meg ez bennünk is, emberekben? (Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre)