A béke megteremtésének fontosságáról beszélt az immár korlátozások nélkül tartott csíksomlyói pünkösdi búcsú ünnepi szentmiséjén Udvardi György veszprémi érsek, az esemény szónoka.
Mint fogalmazott: „a Krisztus szerinti békét az Istenhez való megtérés adja, ezért Krisztus a mi békénk és kiengesztelődésünk”.
Az ünnepi szentmise kezdetén Urbán Erik ferences szerzetes és Kovács Gergely érsek is köszöntötte a búcsúra egybegyűlteknek.
„A Szentlélek kiáradásának megünneplése gyűjt egybe minket ezen az ősi Mária- kegyhelyen.
(…) Különböző helyekről érkeztünk, akár különböző motivációval is: keresztény hitünk ünneplése, kéréseink-könyörgéseink, közös imádság, ősi hagyományunk megőrzése, a zarándoklással járó áldozat fölajánlása, a megtérés szándéka, a lelki megerősödés, a találkozás vágya, az együvé tartozás élménye vezethet bennünket – fogalmazott ünnepi prédikációjában Udvardi György, veszprémi érsek.
Mint részletezte, ünneplésünket pünkösd-várásban, a Lélek adományainak a kiáradásában, Máriához való ragaszkodásunkban, tőle való tanulásunkban, a nemzeti összetartozás méltóságában éljük meg.
Idei zarándoklásunk vezérmondata, a Ferences Rend jelmondata is – Pax et bonum, Béke és jóság – vezeti közös találkozásunkat és imádságunkat – emelte ki az ünnepi szónok.
„Várjuk, hogy a Szentlélek betöltsön és megerősítsen, megújítson bennünket, mert igencsak rászorulunk segítségére, mert nagyon vágyakozunk erre” – tette hozzá.
Az érsek szerint a Szentlélek indít bennünket, hogy a Föltámadás hitében és örömében éljük életünket. Krisztushoz tartozásunk, keresztségünk ténye adja meg identitásunkat, jelöli ki azokat az örök értékeket, melyek biztos pontként vannak jelen életünkben, melyektől nem akarunk sem eltérni, sem alkuba bocsátani, sem lemondani, mivel ez a halálunkat jelentené. Mint fogalmazott, mi élni akarunk, mégpedig az Istentől akart örök és boldog életet.
„Ha hisszük, hogy Jézus Krisztus föltámadott, akkor hisszük, hogy Ő az Élet Ura.
(…) Hisszük: Jézus Krisztus tanítása, parancsai megtartása nélkül meggyengül az ember, elveszíti örömét, rossz döntéseket hoz. Végső soron elszakítja magát az Élet Istenétől, magától az élettől. Kitalálhat magának új törvényt, odébb rakhatja a „mezsgye kövét”, álmodozhat maga teremtette új teremtményekről, „új emberről”, maga alkotta új rendről, „a szép új világról”, az életet nem tudja megnyerni, csak vesztes lehet.
A keresztségben, a kereszténységben elnyert méltóságban és erőben akarjuk élni életünket a Szentlélek erejében, felelősen és felelősséget vállalva embertért, családért, fiatalokért, idősekért, kereszténységért, kultúráért, nemzetünkért, közös jövőnkért. A búcsús szentmise szónoka szerint hisszük, hogy keresztségben nyerjük el azt az identitást, akik valójában vagyunk.
A keresztség segít érteni, értelmezni, értékként tekinteni a néphez, a magyar nemzethez tartozásunkat.
Így sem a nemzet gondolatának az elvetése, megvetése, sem a szélsőséges – mások fölé helyezése – nem a mi gondolatunk.
Hiszen a minden nemzet újjáteremtés szerinti ajándékát magában egyesítő egyházban, a saját kultúránkban ismerjük föl az embert, a világot, de magát az Istent is.
Ahogyan mi ismerjük az Istent úgy egyetlen más nép sem. „Ez az embernek jót akaró Isten, az Atya az, aki üdvösséget, békét akar az embernek, és az emberben. Még akkor is, ha az ember mindig találkozik a háború és a békétlenség különböző formáival, abban reménykedik, hogy sorsa nem a háború, hanem a béke. Békevágyunknak köze van a hitünkhöz, mely az egyén és a közösség békéjét magától az Istentől, a történelem urától várja. A béke a világ végső jövője: az új ég és az új föld – hangzott el a szentbeszédben. A szónok arról is beszélt, hogy a Krisztus szerinti békét az Istenhez való megtérés adja, ezért Krisztus a mi békénk és kiengesztelődésünk.
A béke Isten ajándéka, de a békét teremteni kell. Amikor Jézus boldogságmondásai között olvassuk: „Boldogok, a békességben élők, békességesek” (vö. Mt 5,9), úgy értjük: Boldogok, akik teremtik a békét! Látjuk személyes életünkben, látjuk társadalmi, világméretekben. Látjuk a testvéreinket is érintő, szomszédunkban zajló háborúval kapcsolatban is. Milyen sok, hány- és hányféle erő lép fel a béke és a béketeremtő ellen – fejtette ki a búcsús szónok.
Szerinte a keresztény hit a békét nem az emberektől, hanem az Istentől várja.
A béke teremtésnek azonban kockázata is van.
„Aki kockáztat, azt az Isten nem hagyja magára!” – idézte Ferenc pápa, 2019-ben, Csíksomlyón elhangzott szavait.
Hogyan munkálhatjuk a békét? – tette fel a kérdést Udvardi György, majd válaszolt is rá: „úgy, hogy tesszük a jót!”
Hozzátette: megszoktuk, elvárjuk, követeljük, hogy a béke, a jóság nekünk jár, bennünket megillet.
Pedig a jóért – mint a békéért – meg kell küzdeni. (...) A béke teremtése és a jóakarat kinyilvánítása éltet, előre mutat, jövőt teremt. A megszokott életrend, amit kialakítottunk, ami körülvesz bennünket sok esetben meggyengítette a küzdelemre való készséget.
Könnyű feladni, lemondani hagyományról, ünnepről, ünneplésről, találkozásról, családról, házasságról, gyermekről, idős szülőről, igazságról, kultúráról, nemzetről, a hit szerinti mindennapokról. A pápa szavaival ez nem más, mint lelki korrupció, ami gyengíti örök életre irányuló vágyunkat, elhomályosítja a végső ítélet valóságát. Az érsek szerint küzdeni kell a jóért, azért ami az ember, a közösség, az Egyház, a nemzet javát szolgálja. Ismerjük föl, különböztessük meg mi a jó és a rossz, mi az igaz és a hamis, és merjünk ennek megfelelően dönteni.
Mint a szónok buzdít: akarjuk a békét és a jót minden embertestvérünknek, kiemelten a ránk bízottaknak, akikkel összeköt együvé tartozásunk, akikért különös felelősséggel tartozunk. Vállaljuk a jóakarat, a jó cselekedetek által a béke esdését és a béke munkálását. Visszatérve otthonainkba lelkes, békességet teremtő jóakaratú emberek kívánunk lenni, hogy a világnak legyen reménye és jövője! – hangzott el a szentbeszédben.
„A Szentlélekkel való életünkben hathatós példánk van a Boldogságos Szűz Mária személyében.
Segítőnk, oltalmazónk a csíksomlyói Szűzanya, Égi Édesanyánk. Őseink, elődeink hite, példája, ragaszkodása is megjelenik mai közös ünneplésünkben, Máriához való könyörgésünkben.
Hisszük, hogy Máriához való ragaszkodásunk a jövő reményét is föltárja előttünk.
Mária a Szentlélekkel eltelt Asszony, akinek vágya, hogy az Úr igéje szerint történjék minden az ő életében, mivel mindvégig bízik az Isten igazmondásában és hűségében. (...)
Az ő magasztaló hálaadó énekében megjelenik az isteni béke, az isteni jóakarat fölfedezésének öröme. Az isteni új rend, az isteni újjáteremtés. Az Istentől kapott béke, az Istennek a jósága” – emelte ki a csíksomlyói pünkösdi búcsú meghívott szónoka.
