Dévai gyerekek fent a Nyergestetőn!!

Varga Mária Kányádi Sándor Nyergestető című versét szavalja el fen a Nyergestetőn.

 

Kányádi Sándor: Nyergestető

 

Csikországban,hol az erdők

zöldebbek talán,mind máshol,

ahol ezüst hangú rigók

énekelnek a nagy fákon,

s hol a fenyők olyan mélyen

kapaszkodnak a vén földbe,

kitépni vihar sem tudja

másképpen,csak kettétörve,

van ott a sok hegy között

egy szeliden,szépen hajló,

mint a nyereg,kit viselne

mesebeli óriás ló.

Ugy is hivják Nyergestető:

egyik kengyelvasa Kászon

a másik meg,az innenső

itt csillogna Csikkozmáson.

Nemcsak szép,de hires hely is,

fönn a tetőn a nyeregben

ott zöldellnek a fenyőfák,

egész Csikban a legszebben,

ott eresztik legmélyebbre

gyökerüket a vén törzsek,

nem mozdulnak a viharban,

inkább szálig kettétörnek.

Évszázados az az erdő,

áll azóta rendületlen,

szabadságharcosok vére

lüktet lent a gyökerekben,

mert temető az az erdő,

és kopjafa minden szálfa,

itt esett el Gál Sándornak

száznál is több katonája.

Véres harc volt,a patak is

vértől áradt azon reggel.

Támadt a cár és a császár

hatalmas nagy hadsereggel.

De a védők nem rettentek

-alig voltak,ha kétszázan-

álltak,mind a fenyők,a harc

rettentő nagy viharában.

Végül csellel,árulással

délre körülvették őket,

mert nem adta magát a székely,

mind a szálfák kettétörtek.

Elámult az ellenség is

ekkora bátorság láttán,

zászlót hajtva temette el

a hősöket a hegy hátán.

Ugy haltak meg a székelyek,

mind egy szálig,olyan bátran,

mint az a görög háromszáz

Termopülé szorosában.

Nem tud róluk a nagyvilág,

hőstettükről nem beszélnek,

hirük nem őrzi legenda,

dicsőitő harci ének,

csak a sirjukon nőtt fenyők,

fönn a tetőn,a nyeregben,

s azért zöldell az az erdő

egész Csikban a legszebben.