Hogy örömhírrel induljon minden nap... –

Lk 1,39–56

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat!

Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” Mária megszólalt:

„Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben!

Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.

Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, Szentséges az ő neve!

Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.

Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.

Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat.

Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel.

Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!”

Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.

Magyar Kurír