Kedves barátaink !

Amikor a saját gyermekeim születtek úgy éreztem magam, mint aki igazi kegyben részesül, embert megillető méltósággal van megilletve, mert az élet társteremtője. Hogy rám bízattak a gyermekeim, akiknek álmát, játékát, étvágyát, életét ügyelhetem, óriási ajándék. Én vagyok az akitől megtanulják a szavak értelmét, hogy mitől óvakodjanak, hogy kiben és miben bízhatnak, hogy szívüket és értelmüket miként állítsák az élet szolgálatába. A karácsonyt is tőlünk tanulják mag.

Tőlem és a feleségemtől, akivel együtt visszük őket a jászol trónusához, oda ahol a csoda megtörténik. Isten egy új szövetséget kezdeményez velünk, egy csecsemő bájával, tisztaságával, őszinte bízakodó és kiváncsi lényével, akiben nincs előítélet, mindent hisz, mindent remél.

Én hiszem, hogy Isten ugyan azzal a bízalomal bízta rám a gyermekeimet, mint a Kisjézust, Józsefre és Máriára. Így én mint ember  nem csupán egy biológiai erő által űzött fajfenntartó egyed vagyok, hanem Isten társa a fogantatás, a születés és az élet szolgálatában.

Jézus születése napja elhozta számunkra a szülői kűldetés, Isten szövetségében megszentelt új hívatását. Ez az ember valódi méltósága. Messze meghaladja a biológiai evolúció csúcsteljesítményének titulált produktum önmeghatározását. Mi Isten társai lettünk ! Szent József nem épített úrhajót és Mária se volt tudós asszony, bár akár lehetett volna az is. Igazi méltóságukat az adja, hogy Isten megbízott bennük, rájuk bízta a Kisjézust.

A Karácsony számomra a szülői kűldetés kinyílatkozattása, az ember méltóságának kinyílatkoztatása, Isten új szövetségének, új arcának, kinyílatkozattott lénye egy csecsemőben, Jézusban, aki haláláig és feltámadásáig megőrizte magában a születésnapja kűldetését. Ő mindvégig feltétlen bízalommal, ráhagyatkozással, odafigyeléssel viseltetett Mennyei Atyánk iránt. Akár egy csecsemő !

Azok a gyermekek akik ránk bízattak, szülővé tesznek bennünket, az élet társszolgálóivá. Hogy azonosak legyünk Istentől kapott méltóságunkkal óvnunk kell testüket, értelmüket, szívüket.

Kedves barátaink, önkétesek, keresztszülők, munkatársak. Isten bízalmát élvezve, egymás társaiként, a gyermekeink életéért, lekéért kötött szövetségünkbe növekedve bízalommal, bátran nézzünk a 2008-as esztendő elejébe.

Szeretettel köszönöm mindannyiotok segítségét, bíztatását, szeretetét. Azt hiszem, hogy ha Tusnádfűrdő Betlehemmé tud válni, ahol Isten sorsokat, lelkeket mer ránk bízni akkor sikerül megélni földi létünk valódi értelmét.

A Szent Család szállás keresése nem egy véglegesen lezárt kudarctörténet, mert merem remélni, hogy minden kiszolgáltatott és születés előtt álló életet pártfogolni tudunk, Csobánkán, Déván és valamennyi otthonunkban.

A magam feladatának azt tartom, hogy rám is merjenek gyermeket, adományt, házat, autót és minden egyebet bízni, hogy közvetíthessem a szükséget szenvedő gyermekeknek. 

 

Remélve a további összefogásunkban is, szeretettel kívánok békés új eszendőt. Kolozsvári Tibor, Tusnádfűrdő!