Kedves Csaba testvér !

Kicsi de ízletes kenyér lettünk !

Ma voltam a legnagyobb lányunkkal szoknyát vásárolni a ballagására. Szokatlanul vidám és szomorú feladat. Brigita könnyezett amikor nemrégibe felvételizni vittem, könnyzett amikor arra gondolt, hogy a ballagásán szégyelni fogja a szüleit és könnyzett amikor eldöntötte, hogy beteljesíti legnemesebb vágyait és kenyerévé lesz azoknak akik menedéket keresnek, akiket bűnös szokások kerítettek a hatalmukba.

A szüleit le tudja győzni, göggel, haraggal, fájdalommal, büszkeséggel, szavakkal, tetekkel. De az ő célja nem az, hogy legyőzze őket, hanem, hogy felszabadítsa az üdvösség zálogainak bírtoklására.

A negyvennyolc versenyzőből a 21.-dik helyet nyerte el. Tehetnénk mi ennel nagyobb dolgot ? A tavaly nyáron csak egy riadt, szorongó kislány volt aki számára ünnep volt a zuhanyzás, ünnep volt ha kedvességbe, szeretetbe részesült. Ma megdöbbentő érettséggel és eltökéltséggel felelősen gondolkodik nem csupán az önmaga, hanem a körülötte élők sorsáról is.

Hála Istennek egyetlen munkatársam se hagyja el a gyermekeket, valamennyien szolgálni akarják az ő boldogulásukat ! Azok a gyermekek akik előzőleg évismétlők voltak, akik rendszeresen pótvizsgázni jártak, ma erős közepes tanulók. Tompos Marika 9, 89 -el első helyen tündökölt az iskolai díjkiosztáson, Zituka a szerény második helyet nyerte el. Két gyermekünk pótvizsgára maradt, de meggyőződésem, hogy ez a javukra fog válni.

Ebbe a tanévbe számunkra a tanulás közvetett cél volt ! A gyermek számára az iskolai kudarc nagy fájdalom és szégyen. Ők sem akarhatnak a tanárok kiközödsítő, elmarasztaló megjegyzéseivel élni. A gyermek képessége, ambiciója, őnépítő, vagy netán önromboló ereje nem azonos ővelük. Mindegyikük képes vágyni arra ami a hasznára válik. Ez beléjük van oltva ! A focista sem szándékosan rugja mellé a lábra tett labdát. Sokkal inkább vallunk kudarcot a szorongás, a felkészületlenség, az elútasítástól, a bírálattól való félelm következtében, mint a békés, nyugodt lélekket tett erőfeszítéseink eredményeképp.

Az iskola arra való, hogy a tapasztalatainkból énerőt merítsünk. Hogy megtanuljunk kűzdeni, kitartani, fegyelmezettek lenni, valós, építő célokat megvalósítani. Amint Csaba testvér szokta mondani, az orvos sem szid, hanem gyógyít, az eltörött csont sem perel hanem igyekszik összeforrni és a jó nevelő sem írt, hanem tanít.

Az egyik napközis gyermekünk évismétlő lett, mert a nálunk töltött 4 hónapja alatt csak két tantárgyból átmennőt szerezni, a másik három kritikusból nem. Pedíg őneki csak egy asztalsarok, néhány fűzet, néhány kiló zöldség, gümölcs, egy kis nyugalom, átaludt éjszakák és bátorítás, gyámolítás kellett volna. Hálás vagyok, hogy ez a kislány ránk bízatott. Isten segítségével az ő élete is meg fog változni.

Pszichológusként is mondom, hogy a tanuláshoz, az intelligencia fejlesztéséhez elsősorba az kell, hogy a gyermeket ölbe vegyük, hogy bármilyen körülmények között a társai legyünk, hogy vele együtt felfedezzük benne a hitet, az erőt, a számára legyőzhetetlennek tűnő célok meghódításához.

Nem az a lényeg, hogy a gyermek hány kiló, hány rossz foga van és mennyi a tanulmányi átlaga. Ugyanis nem az a feladatunk, hogy méricskéljük őket, hanem, hogy közöttünk olyanná válhassanak mint amilyenné pldául Brigita lett.

Nem szabad hinni egyetlen rossz iskolai bizonyítványnak sem, mégcsak egyetlen intelligencia tesztnek sem. Hanem társai kell legyünk a gyermeknek, hogy a segítségünnkkel, a mindennapi kenyerünkkel, ölelésünkkel, tűrelmünkkel igazán boldog gyermekekké tegyük őket. Hogy a gyermekek úgy menjenek iskolába, mint akik azért mennek oda, hogy ott sikert arassanak, akik úgy hordják a tekintetüket a szívüket, kibontakozó valójukat, mint akik életre, vidámságra, növekedésre teremtek. Nem abból kell erőt merítenünk hogy jelenleg "mennyi a gyermek", hanem, hogy mivé válhat ! A gyermek lehetősége abban áll, hogy mi milyen mértékben tudunk a társai lenni.

A gyermekeink önmagukhoz képest rengeteget fejlődtek. Kultúráltan étkeznek, zavarja őket ha rendetlen a lakás, ha borzos a hajuk, zavarja, nyugtalanítja őket ha elégtelen iskolai bizonyítványt szereznek.

A mi kenyerünk nem nagy de az jól megsült, ízletes kenyér. A nevelők és a magam élete is kenyértelen a gyermekek nélkül. Büszke vagyok a munkatársaimra és a gyermekekre. Nagyon szeretem őket !

Jó nekünk ha szeretve vagyunk, ha fontosak vagyunk, ha nem kell féltenünk a nyugalmunkkat, a kényelmünket, a becsületünket a tisztességgel megszerzett kenyerünket. Jobb nekünk ha szeretettel várnak, minthogy bezárják előttünk az ajtót, a gondolatokat, az álmokat, terveket, aggodalmakat, gondokat.

Továbbra is úgy akartunk élni, hogy egymást tisztelhessük, hogy egymás számára támasz legyünk, hogy család legyünk ! Valóban ! A tűrelem a szeretet, a békesség a szeretet, a tapíntatosság a szeretet. Hogy örömünket leljük a barátainkba, a munkatársainkba, a gyermekekbe, Isten megajándékozott bennünket azzal, hogy megtanít szeretni, hogy megtanít bennünket bízni, remélni, hinni őbenne. A legnagyobb Isteni segítség, hogy megismerhetjük őt a Gondviselőt, az értünk Élő és Munkálkodó Istent.

A harmadik hónapja nem kellett Csaba testvértől pénzt kérnem. Ezért szeretettel mondok köszönetet Pál Marikának is. Igaz a rezsi költségeket még mindíg ő fizeti. Istennek legyen hála, hogy sok ember fogadott a szeretetébe bennünket és a gyermekeinket. Valamennyiüket nehéz lenne felsorolni, de elsősorba a nevelőimnek és a dévai, meg a budapesti barátaimnak, munkatársaimnak tartozom köszönettel. Kérem az Urat, hogy áldja meg mindazokat akik segítettek nekünk,és köszönöm mindazokat akiket ezentúl fog adni nekünk. Keresztszülőket, témogatókat, munkatársakat és gyermekeket.

Az épülettel rengeteg gond volt és van, de becsülöm a munkások magatartását. Sok hibát vétettek, de tisztességgel és valóban nagy erőfeszítéssel igyekeznek, hogy tartós és szép otthonunk lehessen. Ütközgettünk, de nem törtünk össze ! Egyetlen gyermeket sem ért baleset ! Még az is előfordult, hogy a munkások édességet adtak a gyermekeknek. Ha tehetnék biztos tökéletes munkát végeznének. Ez a ház nem csak a gyermekeket fogadja be, hanem az Isten kegyelméből összegyült pénz, amit az épületre áldozunk még 50 családnak származtat kenyeret az asztalára. Természetesen felelősen költjül el a pénzt, de minden bizonnyal nem azért kaptuk, hogy a házon dolgozó munkások keserűségévé legyünk. Azt köszönhetem nekik, hogy egyetlen tévedésüket sem takargatták és mindent igyekeznek tisztességgel kijavítani.

A város, a kezdeti kétségek ellenére szeretettel befogadott bennünket. Kértek, hogy fogadjuk be a kilakoltatott óvodát. Csaba testvérrel igent mondtunk erre a kihívásra. Tény ugyanis, hogy a helybeli gyermekek közül legkesebb 10 gyermek nem jár óvodába. Négy hónappal ezelőtt befogadtam két kislányt, akik helyszűke miatt nem járhattak óvódába. Úgy gondolom, hogy jó döntés volt ! Nekünk jelenleg 7 óvodásunk van és a számuk minden bizonnyal növekedni fog.

Kérték, hogy vállaljam el az iskola vezetésének feladatát !

Jelenleg a 202 gyermeklelket gondozó iskolából, 45 gyermek a miénk, óvodások és iskolások. Jövőre ez az arány változni fog, azaz az iskola összlétszámának legkevesebb az egyharmadát, a mi gyermekeink létszáma fogja alkotni. Érdekünkben áll, hogy serkentsük a megyei tanfelügyelőséget annak érdekében, hogy Tusnádfűrdőn létrejöhessen egy vendéglátóipari középiskola.

Kérlek segítsetek nekem jó döntést hozni !

Az elkövetkező időszakba kell megszerezzem a ház működésének, törvényi alapfeltételeit biztosító engedélyeket. Az év folyamán egyetlen hatóság sem zaklatott bennünket. A dévai tapasztalataim után, ez a dologot csodálkozással és hálával nyugtázom.

A hatóságok ezzel támogattak bennünket ! Hálásan köszönöm !

Modom, kis kenyér vagyunk, de jól megsült, ízletes kenyér !

Tetteinknek lángja, keltse fel a figyelmet Mennyei Atyánkra ! A mi munkánk célja az, hogy valóba kissebb testvérként, akik szeretetben, vádaskodás nélkül, tűrelemmel, Isten törvényet, tanácsait elfogadva, teljesítsük az Őtölle kapott küldetésünket, hívatásunkat. Hogy a kis pislákoló mécsbeleket ne oltsuk el, hogy a megroppant nádszálakat ne törjük el, gyermeket, munkatársat, tanárt, barátot és önmagunkat.

Köszönöm Uram, hogy megmutattad nekünk a szeretetedet ! Mindenünket amink van és ami vagyunk, te adtad, ingyen ! Köszönöm, hogy ez bennünk a teljes igazság !

Kérlek bocsájdsd meg nekünk vétkeinket és fogadj bennünek fiaiddá. Úgy akarunk gondoskodni azokról akiket ránk bízol, mint ahogyan szeliden, bátorságot, hitet adva bennünek óvsz.

Hálatelt, békés és elégedett szívvel, Kolozsvári Tibor !

2007. Jun. 15

 

{zoomcat catid=256}