Réges- régen élt egy szegény ember, aki minden áldott nap kijárt a nagy sziklás hegyek közé, ott egy nagy csákánnyal egymás után fejtette ki a hatalmasabbnál hatalmasabb kődarabokat, szállította be a városba az embereknek, hogy építsenek házakat belőle. Nem volt ember a falujában, aki nálánál ügyesebben tudott volna köveket fejteni: szívesen is vették tőle a városiak, s ő úgy-ahogy, szegényesen megélt a mesterségéből.
A héten a szív otthonban jártam, forgattam. Nagyon jó és felejthetetlen élményben volt részem. Itt élek ugye bár Déván egy jó pár éve, de eddig soha sem tudtam, hogy kik ezek a lányok, akik Vasárnaponként, néha-néha esténként meglátogatják a dévai gyerekeket. Azt hittem, hogy turisták meg affélék, de volt szerencsém közelebbről megismerni őket, életmódjukat. Nem tudtam, hogy ők igazából misszionáriusok és, hogy nem csak minket, hanem az összes nehéz-sorsú gyereket, családokat Déváról rendszeresen meglátogatják és elbeszélgetnek velük, imádkoznak értük minden reggel, délben és este, sőt ha dolgozni kell valamit, azt is szívesen elvégzik.
Orbán Timea Katalin 1995-ben került Dévára, mint diák második osztályban. Most a gyulafehérvári házban nevelőnőként dolgozik, 8 gyereknek próbálja, és mint majd kiderül sikerül is átadnia ugyanazt a szeretetet, amelyben ő is részesült itt a Szent Ferenc Alapítványnál. A mínusz 17 fok ellenére sikerült jó felvételeket készíteni ebben a városban és gyermekotthonban ahová mindenképp el kell látogatni mindenkinek.
Gyermek Jézus Stúdió egy újabb sikertörténetet mutat be önöknek. Segarceanu Radu 12 éve él a Dévai Szent Ferenc Alapítványnál, ő maga meséli el, hogy milyen is volt itt nevelkedni milyen értékekkel gazdagodott és miért hálás a remény emberei 7. számú adásában. Köszönjük, hogy velünk tartanak.