„Nagyon nehéz egy focistának is úgy küzdenie, ha minden félresikerült rúgására »fújolásba«, átkozódásba tör ki a nézőközönség. Aki a Himalája megmászása közben lecsúszik és összetöri magát, azt senki sem szidja, hanem segítenek nekik, hogy meggyógyuljon, talpra álljon. Ugyanígy, amikor a hívek azt látják, hogy a kezdő pap, de akár az idősebb is, botladozik, nem megy minden neki száz százalékosan, akkor ne a háta mögött kritizálják, ne lenézően beszéljenek róla, hanem imádságos szeretettel, jósággal álljanak mellé, segítsék mindenben, hogy társai tudjanak lenni az Isten országát építő munkájában.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Kedves magyarországi barátaink hívására úgy döntöttünk, hogy közel egy hétre, szeptember első hetében, elmegyünk, és hosszan látogatunk néhány iskolát, s imádságos szeretettel biztatjuk, bátorítjuk az ottani diákokat, tanárokat az új tanév kezdetén! Gondolom, hogy egy kis móka, vidámság, melyet az erdélyi gyermekvédelmi otthonok lakói nyújtanak az új tanévet kóstolgató magyarországi diákoknak, s melyet én megpróbálok az evangélium éltető igéivel bőségesen fűszerezni néhány szép, örömteli percet szereznek majd mindannyiunknak! Remélem így imádkozva, táncolva könnyebb lesz túljutni a tanév kezdetét jelenő, érces csengőhang okozta félelmeken!!