„…bejárhatom az egész világot, de mit használ nekem, ha a lelkem kárát vallja, ha nem tud valaki úgy rám nézni, mint egy gyermek az ő szeretett édesapjára. Sokkal fontosabb az, hogy valakinek az életében egyetlenek legyünk, mint az, hogy kötöttségek nélkül, saját kényünkre-kedvünkre, lelkileg magányosan barangoljunk életutunkon.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Szeretettel készülök február utolsó hétvégéjén dévai gyermekeim kíséretében Bécsbe és Bécsújhelyre a Veletek való találkozásra.
