Első alkalommal emlékezett meg a Hunyad megyei magyarság az 1849-es piski csatára annak a csárdának az udvarán, ahol a magyar honvédcsapatokat vezető Bem József tábornok szállt meg. Az erősen omladozó állapotban lévő történelmi épületet Böjte Csaba atya alapítványa vásárolta meg.

1849. február 9-én a csárda melletti téren zajlott a piski csata, az 1848–49-es magyar szabadság erdélyi hadjáratának legjelentősebb és legvéresebb csatája. A csata a Sztrigy stratégiai jelentőségű hídjának birtoklásáért folyt a Bem vezette honvédek és a Puchner Antal irányította császári seregek között. Akkor hangzott el Bem híres megjegyzése: „Ha elvész a híd, elvész Erdély”. A híd és Erdély azonban nem veszett el, a magyar honvédek dicső győzelmet arattak a császáriak fölött.

A Szent Ferenc Alapítvány gyermekei rövid előadással idézték fel az akkori eseményeket, majd Zólya Levente székelykeresztúri történész mutatta be a hős lengyel tábornokot. Bem József nagy lengyel hazafi volt, már a napóleoni háborúkban harcolt hazájáért. Később az 1830–31-es nagy lengyel felkelésben is jelentős szerepet játszott, akkor az ostrolekai csatában, amely szintén egy híd birtoklásáért folyt, ahol kis létszámú emberrel és 8 ágyúval győzte le az óriási túlerőben lévő, 20 ezres orosz sereget. Annak ellenére a függetlenségi harc elbukott, Lengyelország csak 1918-ban szerezte vissza 1795-ben elvesztett függetlenségét. Az 1830–31-es nagy felkelés bukása után Bem külföldre menekült, s hivatásos szabadságharcossá vált. Már nemcsak saját népe szabadságáért küzdött, hanem másokéért is. 1848-ban így került Magyarországra, önkéntesen érkezett és Kossuthék szolgálatába szegődött. Katonai tapasztalata nagy előnynek bizonyult, Bem sorozatosan győzte le az erdélyi hadsereg élén a császári csapatokat, de néhány vereséget is szenvedett. Piskin, az erdélyi hadjárat legjelentősebb összecsapásában például az Ostrolekanál alkalmazott taktikával győzte le Puchner csapatait, derült ki Zólya Levente összefoglalójából.

A magyar szabadságharc mégis megbukott a cári seregek túlereje alatt, s a forradalmárok és szabadságharcosok ezrével menekültek az Oszmán Birodalomba, köztük Kossuth Lajos és Bem József is. Utóbbi – akit a cári Orosz Birodalom első számú ellenségének tekintett – ott is hunyt el 1850-ben. Lengyelország 1918-as feltámadása után hamvait hazaszállították szülővárosába, Tarnówba.

Emlékpark a hősök tiszteletére

Bem József kitartása példa manapság is, jegyezte meg Böjte Csaba atya. Szülőhazájában és a Magyarországon elszenvedett kudarcok után sem adta fel szabadságba vetett hitét, semmi sem törte le, küzdelmét az élete végéig folytatta. Igazi hős a javából. És nemcsak ő, aki a csatatéren maradt mint hős és győztes, hiszen életüket áldozták egy eszméért. Az évek elteltek, az indulatokat felváltotta a kölcsönös tisztelet, immár nincsenek győztesek és vesztesek, mert aki elesett és tömegsírban nyugszik, az mind a háború áldozata, hangsúlyozta ünnepi felszólalásában Böjte Csaba atya, aki történelmi emlékparkot szándékszik létesíteni ezen a véráztatta területen, hogy méltó tisztelettel emlékezhessünk az elesett hős katonákra.

Konkrét tervet is készítettek, az erősen omladozó csárda épületét felújítják, három termében történelmi kiállítást rendeznek be, a másik kettőben pedig az épület eredeti rendeltetésének megfelelően vendéglőt terveznek. Bem apó és a piski csatában győztes honvédek sörrel és borral ünnepelték meg sikerüket az épületben.

A kertben fákat ültetnek a felvonulási tér mögé, melynek közepén visszaállítják a Piski csata eredeti obeliszkjét, mely jelenleg a szomszédos piskitelep római katolikus templomának udvarán áll. Olyan emlékparkot képzelnek el, ahol a látogatók a történelem előtti tiszteletet a kikapcsolódással köthessék össze.

Írta: Chirmiciu András

www.nyugatijelen.com