1849 február 9-én volt a véres, de diadalmas piski csata! Az elmúlt szombaton február 7-én emlékeztünk meg e történelmi napról, a piski  obeliszk feliratainak és a honvéd sereget diadalra vezető Bem apónak az arcmása megáldásával! Az elesett hősök iránti tisztelettel emlékezés koszorúját elhelyezték a következő személyek az általuk képviselt intézmények, egyesületek nevében:  

- Magyarország Miniszterelnöksége Nemzeti Emlékezetért felelős szakmai háttérintézménye nevében Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézet főigazgatója és Tamaskó Anna, a Nemzeti Emlékezet Pedagógiai Program pedagógiai vezetője

-Magyarország kolozsvári főkonzulátusa nevében Fábry Szabolcs konzul úr 

-Székesfehérvár Önkormányzata, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör valamint a Budakeszi Kultúra Alapítvány képviseletében Prof. Dr. Vizi László Tamás, Székesfehérvár polgármesterének képviselője, Prof. Dr. Csikány Tamás nyá. dandártábornok, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára, Dr. Görög István a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezetének elnökhelyettese, Gubián Dániel, a Székesfehérvári Széna téri Általános Iskola tanára.

-Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség  

-Berlinger Gábor, a Budai 2. honvéd zászlóalj, Dr. Vass László, a Szegedi 3. honvéd zászlóalj illetve Triznya Arnold, a Kecskeméti 71. honvéd zászlóalj parancsnokai.

-Szovátai 15-ös Mátyás Huszár ezred, 15-ös Mátyás Huszár ezred Szilágysági csapata, a Csíkszéki Huszár Mátyás Egyesület, a 6. Württemberg Huszár ezred, illetve az Aradi Lovas Huszárok és a Torockai István Egyesület.

Imádkozzuk Petőfi Sándorral. E verset február 10-n, a csata másnapján írt! 

Tisztelettel, 

Csaba t. 

NÉGY NAP DÖRGÖTT AZ ÁGYU...

Négy nap dörgött az ágyu

Vizakna s Déva közt,

Ott minden talpalatnyi

Földet vér öntözött.

Fehér volt a világ, szép

Fehér hó este be,

Ugy omlott a piros vér

A fehér hóra le.

Négy hosszu nap csatáztunk

Rettentő vad csatát,

Minőt a messzelátó

Nap csak nagynéha lát.

Mindent megtettünk, amit

Kivánt a becsület...

Tízannyi volt az ellen,

Győznünk nem lehetett.

Szerencse és az isten

Tőlünk elpártola,

Egy pártfogó maradt csak

Velünk: ez Bem vala.

Oh Bem, vitéz vezérem,

Dicső tábornokom!

Lelked nagyságát könnyes

Szemekkel bámulom.

Nincsen szóm elbeszélni

Nagy hősiségedet,

Csak néma áhitattal

Szemléllek tégedet,

S ha volna ember, kit mint

Istent imádanék,

Meghajlanék előtted

Térdem, meghajlanék.

S nekem jutott a vészes

Dicsőség, hogy veled

Járjam be, oh vezérem,

A csatatéreket.

Te melletted lovaglék

A harc veszélyiben,

Ahol az élet pusztul

És a halál terem.

Sokan elhagytanak, te

Rendíthetetlen agg,

De úgy-e téged, úgy-e

Én el nem hagytalak?

S lépésid mind halálig

Követni is fogom,

Oh Bem, vitéz vezérem,

Dicső tábornokom!