„Az isteni alázatnak kell a szemünk előtt lebegnie, amellyel Krisztus térdre borul Jeruzsálem falai előtt, sír, hogy »hányszor próbáltalak összegyűjteni titeket, mint kotlós a szárnya alá a csibéit, de ti nem akartátok« [Lk 13,34]. A pap az az ember, aki egész életét arra szenteli, hogy odatérdeljen Jézus mellé, megölelje és azt mondja neki: »Ne búsulj, ne sírj, nézd, itt vagyok, jöttem, segítek a fránya kiscsibéket összeszedegetni, szeretlek téged, számíthatsz rám!«” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
"A kis ibolya csodálatos, tökéletes ibolya tud lenni, de ne akarjon napraforgó lenni. Ne másokhoz hasonlítsuk önmagunkat, hanem önmagunk feladatát találjuk meg ezen a földön; az eléréséhez szükséges kegyelmet, erőt, talentumot biztosan meg is adta a jó Isten."