Szabadok vagyunk – nem telepszik már ránk egy véres, elnyomó diktatúra; szabadon hallathatjuk hangunkat, ha az a szabadelvűeket nem sérti, lájkolhatunk és fröcsöghetünk; szabadon választhatunk társat és elválhatunk, szabad szerelemben élhetünk; dönthetünk testünkről, hogyan nézzen ki, átszabathatjuk, ha nem elég vonzó; eldönthetjük, hogy nem zavarja-e szabadságunkat a bennünk fogant élet; választhatunk, fiúk vagyunk vagy lányok, függetlenül attól, hogy milyen nemi jegyekkel születtünk; szabadon halálra dolgozhatjuk magunkat, hogy a jövedelmünket olyan dolgokra költsük, amelyek nélkül boldogan éltek őseink, és élhetnénk mi is; szabadon rángathatunk bárkit, és persze rángathatnak minket is az okoskütyük pórázán, szabadon szörfözhetünk a tengernyi információban, és órákon át szabadon zongorázhatunk a klaviatúrán, hogy a csudajó szabadságunkkal járó feszültséget oldjuk valahogyan.

Tényleg szabadok vagyunk? És boldogok?

Csaba testvér azt mondja, az igazi szabadság az Istentől kapott parancsolatok hálójában van, nem a kötöttségektől való elszakadást jelenti, hanem hogy nap mint nap szabadon dönthetünk a szeretet mellett. Ezek a gondolatok nem magától értetődőek. A parancsolat szóról aligha a boldogság jut eszünkbe, hanem inkább a kötelesség, az izgalmastól való elzárás, a fogcsikorgatás, és az izzadságszag… Ezért jobbnak látjuk, ha nem is veszünk tudomást róluk, igyekszünk a korlátokat kiiktatni az életünkből. És mi a végeredmény? Sokan szabadon száguldanak a reménytelenségbe, a káoszba, a kiégés felé. Jelzi ezt az öngyilkosságok, szenvedélybetegségek, széthullott családi kapcsolatok, magányosok, depressziósok egyre növekvő száma.

A gyártó minden géphez köteles használati utasítást adni. Az élet teremtője sem tett másként – a tízparancsolat, a szeretetparancsolat nem más, mint használati utasítás a boldog élethez. A parancsolatok végén levő felkiáltójelet értelmezhetjük tiltásként, de sokkal felemelőbb, ha isteni óhajként, sóhajként tekintünk rájuk. Csaba testvér új könyve a „boldogságmondások könyve”: boldog az az ember, aki eszerint igyekszik élni.

Karikó Éva

Részlet Csaba testvér előszavából:

Egy anekdota szerint a székely bácsi hazafelé menet a sötétben nekimegy a villanypóznának és elkezdi tapogatni. Megy körbe-körbe az oszlop körül, és egyszer csak elkeseredve felsikolt: „Jaj, istenem, be vagyok falazva!” Sokszor úgy érzi magát az ember, mintha be lenne falazva, elvárások, szabályok, határok zárják le a lépteinket. Szeretnénk megfelelni mindenkinek, és életünk könnyen átalakul a különféle szerepek miatti „látszatéletté”, pedig a felesleges terheinket levethetnénk, és megkönnyebbülve, szabadon folytathatnánk utunkat.

Ahogy a szerelmes lángoló szerelmétől vezetve, hátra sem nézve, ledobva mindenét meztelenül siet társa karjai közé, az isteni szeretet tüzétől űzve mi is mint ócska göncöket hagyjuk magunk mögött mindazt, amelyekért mások verejtékes munkával törik magukat: rang, cím, vagyon, elismerés, méltóság, mert az igazi szabadságra vágyó ember mindent elenged, mi elválaszthatná kedvesétől. Hiúság, kapzsiság, bírvágy mind-mind kolonc, mely a szárnyalásunkat lefogva elvegyít a föld sarával, és életünket halott dolgok múzeumának őrzőjévé teszi. Együgyűnek kell legyünk, s ez az egyetlen ügy a mi esetünkben nem más, mint a Szeretet Istenének szolgálata! Mire vágysz: a Végtelenre, vagy arra, hogy hozzád hasonló, marék porból született emberek csodáljanak, és olyan helyekre ültessenek, amelyek ma talán fontosak, de holnap már semmivé válnak?!

Merj az élő hit útjára lépni! Mindig van tovább! Ha az útszéli tarka virágoktól vonzva letértél a helyes útról, mennyei Atyánk, látva maréknyi porságodból fakadó gyengeségedet, szelíd jósággal csak annyit mond: újratervezés, azaz bűnbánat. Nem tudsz annyira elkóborolni, hogy Istenünk ne tudna a legsötétebb zsákutcából is újratervezni mindent. Nem kap kicsinyes dührohamokat botlásaid láttán, szeret, mert a gyermeke vagy, kitartó jósággal mindig melletted van, és meg tudja mutatni a következő helyes lépést, az utat, mely célba vezet, mely által elérheted a legbensőbb álmaid!

Szeretettel,

Csaba testvér

A kötetet összeállította és szerkesztette: Karikó Éva

Fotók: Lettner Kriszta

Helikon Kiadó

Megjelenés: 2017. május