Szeretnék nagy - nagy alázattal elmesélni egy igaz történetet. A gyerekekkel, kollégákkal, még a dévai otthon beindulásának az első éveiben megnéztük együtt a Gandhi filmet! Nekem nagyon tetszett, volt ott abban a filmben egy nagyon megrázó történet: A hinduk és a mohamedánok összecsaptak, gyilkolták egymást és Gandhi hiába csitította, az indulatok magasba csaptak és folyt a vér!

A nagy lélek visszavonult és elkezdett böjtölni, imádkozni! A vérontás tovább folyt, és a mindenki által tisztelt, szeretett nagy ember végtelenül legyengülve ágynak esett, ott látogatta meg őt néhány szélsőséges hindu, dühösek voltak, bosszúért lihegtek, amiért a mohamedánok megölték az ő családjukat! Volt egy férfi aki mutatta is Gandhinak, hogy mekkora volt az ő drága kicsi fia mikor az életét kioltották Allah nevében, és ezért ő úgy érzi, hogy bosszút kell álljon, hisz számára már úgy sincs irgalom ezen a földön!

Gandhi ránézett és azt mondta, hogy mindig van újrakezdés, csak szeretni kell! Arra biztatta ezt a véres karddal hadonászó embert, hogy menjen keressen egy fiával egyidős árva gyereket, de nézze meg jól, hogy mohamedán legyen, és aztán nevelje fel a mohamedán hitben!

Megnéztük a filmet és emlékszem, hogy elvitáztunk arról, hogy vajon a férfi meghallgatta-e Gandhi tanácsát? Azóta sem tudom, hogy e konkrét történetnek mi lett a folytatása, csak azt tudom, hogy másnap beállított hozzám Dévára egy bajban lévő román édesanya Kolozsvárról és arra kért, hogy fogadjam be, neveljem fel gyermekét. Az én édesapámat Kolozsváron tartoztatták le román rendőrök és bezárták, majd hosszú börtönévek után mikor kiszabadult, meg is halt a fegyházban elszenvedett bántalmazások miatt! Persze utólag megtudtam, hogy a kommunisták Magyarországon is hitükért, világnézetükért meghurcoltak sőt meg is öltek embereket, most már tudom, hogy ez nem csak román - magyar kérdés, de akkor ott előttem ahogy állt ez a kislány az édesanyjával, világosan úgy éreztem, hogy most én valamilyen módon valóra válthatom Gandhi tanácsát! Befogadtuk a kislányt, hosszú évekre a gyermekem lett, sokat ült a nyakamban, aranyos, szép nagylány lett, leérettségizett, majd egy évig még nevelőnőként is dolgozott nálunk, 9 kislányt nevelt nagy - nagy szeretettel! Aztán elrepült, visszament Kolozsvárra, van egy kedves román vőlegénye, Istennek hála ma is tartjuk a kapcsolatot!

Ezt a szivemnek drága kislányt Mihaelának hívták, és az este édesanyám halálának a hírére ez a lány az alábbi szép magyar nyelvű levelet írta! Szeretettel kérlek, hogy olvassátok el, és higgyetek a világot gyógyító, életet adó, népek közti szakadékot áthidaló  igaz szeretetben!

Drága Mihaela Köszönöm a kedves soraidat! Köszönöm hogy tudtod nélkül is segítettél megbocsájtani apám kínzóinak! Köszönöm drága édesanyámért mondott imáidat! 

Csaba t.
2015 dec. 18.

A mi drága Jucika néninknek mindig is a vidámság és a mosoly ott volt az arcán... Soha sem mutatta ki a fájdalmát... Számunkra több volt, mint egy édesanya vagy nagymama. Akármikor megvigasztalt és bátorított minket, és megvagyok győződve, hogy onnan fentről is fog vigyázni ránk.

Emlékszem, valamikor régen mikor még 6 és fél éves voltam, első napjaim voltak a kolostornál, abban az időben még nem laktam a tömbházban hanem a kolostor épületében, Krisztina és Évi nevelőnő vigyáztak ránk, Jucika néni osztotta nekünk az uzsonnát meg a ruhákat, cipőket. És én szomorú voltam... Ott álltam a belső udvaron és sírtam, mert hiányzott az anyukám és nagyon szomorú voltam,hogy miért hagyott el engem az anyukám... Jucika néni meglátott és hozzam jött megvigasztalni, és éppen ezeket a szavakat mondta volt nekem amikor elmeséltem,hogy mi bajom van: " Ne haragudj a te drága anyukádra, mert biztos neki sem könnyű, hogy itt kellet hagyjon téged. Te most még kicsi vagy és nem érted meg, de majd amikor nagyobb leszel, megfogod érteni. Mi itt vagyunk neked és szeretni fogunk téged nagyon, és ne felejtsd el, hogy ő is szeret téged. Te egy szép és ügyes kislány vagy és mi melletted leszünk mindig. És majd fog jönni az anyukád is meglátogatni, és néha-néha amikor lehetősége van, haza is fog vinni. Te gondolj most arra, hogy még kell aludnod egy pár napot, és megfog látogatni. Na gyere most töröljük le ezeket a könnyeket és mosolyogj, mert a mosoly szépít, és gyere menjünk játszani a többi gyerekkel és nézd meg, hogy sokkal jobb lesz. " És ezeket mondván ölbe vett, játszott a hullámos hosszú szőke hajammal, magához szorított, letörölte a könnyeimet, megcsiklintott, és mosolyt hozván az arcomra megfogta a kezem és elmentünk játszani a többi gyerekkel.

Soha sem fogom elfelejteni az ő szavait, és lehet, hogy az ő szavai segítettek, hogy a mai nap ne becsüljem le anyukámat. Köszönöm szépen Jucika néni, biztos vagyok benne, hogy onnan fentről is fogsz minket vigasztalni és bátorítani, amikor nehézség ér minket. Soha sem foglak elfelejteni és nagyon szépen köszönöm, hogy világra hoztál egy gyönyörű édesapát és nagynénit, aki éjjel-nappal a gondunkat viseli és vigyáz ránk. Kérlek adj neki erőt onnan fentről, hogy továbbra is tudjon vigyázni a sok árva és bajban lévő gyerekekre.

Szeretettel,

Guran Mihaela-Carmen