Robi és Júlia sikeresen letette az érettségi vizsgát és szépen együtt szárnyat bontva útra keltek a nagyvilágban... örvendek mert a nagy sietségben nem feledkeztek meg rólunk és egy kedves, vidám levelet is küldtek! Biztos vagyok benne, hogy ahogyan eddig is, ezentúl is büszkék lehetünk rájuk. 

Isten vezesse lépteiteket! Szeretetben, békességben váltsátok álmaitokat valóra, és ha netalán egy eskető, keresztelő papra volna szükségetek, rám számíthattok!

Örömötöknek tiszta szívvel örvendve,

Csaba t. 

Kép: 2020-ban Déván a végzős diákjainkkal, Robi készítette a képet és a füle mellett ott áll az ő kedves Júliája! Ők az alábbi levél szerzői.....

Kedves, Csaba testvér!

Hálával tartozunk Önnek ezért a sok szép évért amit itt tölthettünk. Ezekért az évekért amelyekre majd örömmel fogunk visszaemlékezni. Nagyon értékeljük az Önök által nyújtott segítséget. Ezen a helyen nemcsak barátokat találtunk magunknak és élményekkel gazdagodtunk, de rengeteg tapasztalatot gyűjthettünk és fejlődtünk. Köszönjük, hogy ennyi lehetőséget kaptunk, hogy tanuljunk, fejlődjünk és jól érezzük magunkat. A táborok, az utazások, a színjátszó csoport mind olyan dolgok amiket az Alapítvány nélkül nem élhettünk volna meg. Ezek az emlékek és tapasztalatok tesznek azokká akik most vagyunk. Nagyon értékeljük a biztatásokat és az imákat melyek a legnehezebb pillanatokban is bátorítottak. Mivel nagyon fog hiányozni az alapítvány, vakációkban vagy amikor lesz időnk, még meglátogatjuk Önöket és közben még segíthetünk Krisztina nevelőnek is udvart seperni.

Szeretettel,

Robi (Stan porszívózz fel!) és Giulia.