A Dévai Szent Ferenc Alapítvány székelyvarsági napközijében délutánonként 26 gyermek tanul.
Szombatra nőnapi műsorral készültek: minden gyermek meghívott egy nagymamát, hogy verssel-dallal és – az alapítvány jóvoltából, valamint a működtető Kovács család vendéglátásával – egy finom közös ebéddel is kifejezzék: nincsenek magukra hagyva.
Bár a rossz idő miatt néhányan nem érkeztek meg a távoli tanyákról, családias hangulatba csöppentünk. A korszerűen berendezett tanulószobát megtöltötték a gyermekek és meghívottjaik. Épp a Böjte Csaba atyáról készült filmet nézték. Kedvünkért újra elmondtak néhány versikét, és szívből énekeltek a vizet árasztó tavaszi szélről, majd helyi népdalokat vettek sorra. „Ha Varságról kezdenek énekelni, nem tudják abbahagyni” – mondta Kovács Gáspár, az alapítvány önkéntese. A nagymamák meghatódva köszönték meg a figyelmességet. Nekünk pedig elmondták: „A délutáni foglalkozás nagyon sokat ér. A nevelőnő nagyon jó hozzájuk. Sokkal-sokkal előbbre haladott az unokám, amióta itt van”.
A libáni Benes Ervinnel, aki már-már családtag, előző napon telefonon beszéltünk, mert épp érte ment édesanyja. Elmondta: nagyon jól érzi magát a közösségben, nem kívánkozik hét közben haza három testvéréhez, szüleihez: „Ennünk adnak, tanítnak, mosnak.” Megtudtuk: minden délben ebédet kapnak a napközisek, amit Gáspár és felesége, Margit főz; a kenyeret szintén maguk sütik. A zöldség nagy részét is megtermesztik. Étkezés után Tamás Rebeka nyugdíjas tanárnő segít elsajátítani a másnapi leckéket. Nagy segítség, mert 4–5 km gyaloglás után, otthon eredménytelenebb lenne a személyes igyekezet.
