Beszélgetés Böjte Csaba atyával.
- Nem hiszem, hogy Magyarország végérvényesen zsákutcában lenne. De a feladatokat kellene számba venni, és megoldásokat keresni a nyafogás helyett… És imádkozni. Kérni Széchenyi-típusú politikusokat, akik rendet tudnak teremteni. József Attila lelkületű költőket, akik kimondják amit mi is érzünk, csak valahogy nem tudunk olyan jól megfogalmazni. És kérünk Kós Károlyokat, akik olyan házát terveznek, ami nem csak szép, de lakható, fenntartható. Vagy Márton Áronokat, Mindszenty hercegprímásokat, ilyen főpapokat, akik nem dekáznak ide-oda, hanem vezetik a népet bátran, előre, szívvel, szeretettel. Ezeket a kéréseket a jó Isten meghallgatja, és ,,gyerekbe csomagolva” el is küldi a választ. Nekünk szülőknek, pedagógusoknak az a feladatunk, hogy a kis ,,csomagokat” kibontsuk, kibontakoztassuk, segítsük, hogy a bennük lévő érték előjöjjön.
- Van elég ideje a ,,bontogatásra”? Tud annyit a gyerekek között lenni, amennyit szeretne? Sokfelé hívják előadásokat tartani, sőt, politizálásra is ,,csábították”, kérték, vállaljon európa parlamenti képviselőjelöltséget…
Nem leszek én képviselő! Úgy gondolom, az Egyháznak nem kell aktívan politizálnia. Én nem vagyok semmiféle pártnak tagja, nem is akarok ilyenfajta zászlókat hordozni, ott van nekem, Krisztus keresztje, az elég ,,zászlóból”. Szerintem a mai világ akkor fog megváltozni, mikor a kereskedő azt mondja, ez a feladat meg a család bőven elég, nem kell nekem parlamenti hely. Vagy a politikus belátja, ezt se tudom tökéletesen csinálni, nem hogy még egy vállalkozást is beindítsak. Nem?! Ezeket a dolgokat szét kellene egymástól választani. A pap prédikáljon, s tanítson, buzdítson bennünket, a kereskedő adjon-vegyen, szolgáljon ki rendesen, s a politikusnak is megvan ugye a jól körülírt munkája… Jézus Krisztus sosem beszélt kereskedelmi, gazdasági vagy politikai kérdésekről, Ő az embert belülről akarta megváltoztatni. Énnekem is a vágyam az lenne, hogy az embert tegyem jobbá, mindegy, melyik ,,csapatban” játszik.
- Sok ismerősöm járt már Déván, vagy valamelyik házukban. S mind arról meséltek, hogy bár nehézsorsú gyerekek kerülnek oda, mégis mennyire idilli szeretetközösségek ezek. Mi kell az ilyen ,,szigetek” létrehozásához?
- Ha a nevelők, a kollégák olyan légkört teremtenek, akkor a ,,búzaszem” magától is elkezd csírázni… Igenis nevelhetők, formálhatók ezek a gyerekek, és nincs olyan elveszett kiskópé, aki ne akarna több lenni, szebb lenni, jobb lenni. Ha valami nem sikerül, s elszomorodik a gyerek, nem szidom le, hanem rámosolygok, megnyugtatom: ma nem sikerült, de tudom, te is akarod, és holnap majd sikerül. Ez eredményesebb, mint ha üvöltöznék vele. Közösségünknek pontosan az a célja, hogy az egymásban lévő jót felerősítsük.
- Erdélyben 50 helyen van házuk, s 1800 gyerekkel foglalkoznak. Van ehhez elég munkatáruk?
- Jézus is azt mondta, hogy az aratnivaló sok, a munkás kevés… De azzal gazdálkodunk, ami van. Nem hiszem, hogy az Egyház vagy az állam meg tudja oldani a szociális gondokat, de arra biztatnék mindenkit, hogy ott, ahol él, hajoljon le a bajban lévő emberhez. Jó dolog jónak lenni, nem igaz, hogy nem éri meg szeretetben élni.
- Itt a nyár, s akadnak még segítőkész diákok... Van-e önöknél fogadókészség?
- Nagyon örülünk, ha valakit Isten arra indít, hogy eljöjjön hozzánk, s mondjuk egy tábort szervezzen valamelyik házban a gyerekeknek. Miskolchoz a legközelebbi ház talán Gálospetriben van, ez most indul. Van szabad vegyértékünk, ha valaki felénk nyújtja a kezét, örömmel elfogadjuk.
Erő a szeretetben, összefogásban
Demeter Zoltán református lelkész köszöntötte Sajószentpéteren Böjte Csaba atyát, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítóját, aki gyermekmentő munkája során sok családból kihullt erdélyi gyermeknek adott otthont, iskolát, s hitet.
- Ha nem is látszik manapság, de az emberek többsége szomjúhozza a szeretetet. Ez lehet útravaló a mai nehéz időkben, hogy szeretjük a másik embert, segítünk neki. A terhek alatt, melyek nap mint nap vállunkra helyeződnek, meggörnyedünk, de ha van egy kéz, amelyik felemel, akkor mindenre lesz erőnk…
Az összefogás erejét példázta a lelkész, mikor kiemelt egy közelmúltbeli fontos eseményt: Debrecenben aláírták a Magyar Református Egyház alkotmányát. A Kárpát-medencei lelkészek részvételével megtartott alkotmányozó zsinat rámutatott, hogy mi magyarok bárhol is élünk a világban, összetartozunk, mert egy nyelvet beszélünk, egy kultúrát ápolunk…
www.kulcsmagazin.hu
