Véget ért a XI. Csodakert ünnep Szentábrahámon. Semmi sem változott a kertben, ugyan olyan pompájában tündököl, mintha több száz ember nem taposta volna füvét két napon át. De az ünnepség alatt lelkemben felerősödött a hála érzése. Sokan ajánlották fel a segítségüket, sok segítő kéz szorgoskodott önzetlenül, jókedvvel az előkészületek és a lebonyolítás alatt is.

Hálával tartozom a páromnak, aki mindig, mindenben mellettem van, hálás vagyok a családom minden egyes tagjának, akik most mindent megtettek, amit magukra vállaltak, hálával gondolok  a (nagyon) régi és új barátaimra, akik most (is)rengeteget dolgoztak, de örömmel és jóindulattal, emberséggel. Hálás vagyok a jobbnál jobb előadásokért, a lélekmelő szentmiséért, jogákért, gyermekfoglalkozásokért és a finom, egészséges ételekért!  

Hálás vagyok a látogatókért, akik közül néhányan messziről ideutaztak, hogy láthassák a kertet, újra találkozzunk vagy megismerkedjünk, tanuljanak, pihenjenek, feltöltődjenek. Mindenkire, aki itt volt, szükség volt, nagyon fontos volt! 

Az életünk ez a Csodakert, de működni igazán csak akkor tud, ha székely közösségünket szolgálhatja! A virág sem önmagáért szép, hanem gyümölcséért!

Tófalvi Melinda előadásából egy gondolat azóta is a fejemben jár:

"Lám, mily nagyra tart minket a természet!"

Ó, míly nagyon szeret minket a Teremtő! 

Csiki Emese 

Csodakert - szentábrahámi gyógynövényes kert