Csak egy vagyok, de azért vagyok. Nem tehetek meg mindent, de valamit igen. S mivel mindent nem tehetek meg, nem tagadom meg azt a keveset, amire képes vagyok. A jövő azoké akik hisznek álmaik szépségében és hiszik, hogy íróeszközök vagyunk Isten kezében. Egy gyermek élete olyan mint egy papírlap melyen minden arra járó nyomot hagy. A „szeretni” ige után... a „segíteni” ige a világon a legszebb szó.
A SZERETET csodálatos dolog. Sosem kell elvennünk valakitől, hogy másnak is adjunk: Mindig jut belőle bőven mindenkinek. Ossz szeretet, bárhová mész. Legfőképpen saját hazádban……… ügyelj arra, hogy mindenki boldogabban távozzék tőled. Amikor Dévára jöttem, akkor úgy gondoltam tudom: Miért jövök?! Azért mert rájöttem, remélem nem túl későre, hogy „GYEREKÜNK” nem a tőlünk kapott anyagi javakra emlékezik majd, hanem a szeretetre amellyel körülvettük.
Aztán itt rájöttem, hogy:
Az élet dal-énekeld!
Az élet játék-játszd!
Az élet kihívás-fogadd el!
Az élet álom-váltsd valóra!
Az élet áldozat-ajánld fel!
Az élet szeretet-élvezd!
Ha az élet dal, itt Déván aki énekelni akar mindig talál dalt hozzá. Ebben az Adventben egy olyan utat találtam amitől nem kicsit találtam meg. Nem is út az, egyenesen autósztráda. Most azt vizsgálgatom, hogy tudok-e 220km/h sebességgel haladni vagy csak szekérrel döcögni. Rájöttem, hogy íj vagyok, melyből gyerekeim eleven nyílként röppenek tova. A nagy íjász meghívott íjnak egyenesen 12 nyíl, vagy még több nyíl kiröppentéséhez. Az íjász lássa a jelent a végtelen ösvényén és hatalmával meghajlít engem is, hogy nyilai sebesen és messzire szállhassanak. Tudok-e jó íj lenni, hogy hajlásom boldogság legyen az íjász kezében? A gyermek abból tanul amit lát!
Ha a gyermek együtt él a gyűlölettel,
Megtanulja a háborúságot.
Ha a gyermek együtt él a félelemmel,
Megtanulja a szorongást!
Ha a gyermek együtt él a megértéssel,
Megtanulja, megtanul hinni önmagában!
Ha a gyermek együtt él a nyugodt derűvel,
Megtanulja hogyan találjon lelki békét!
Vajon az ÉN gyerekeim mivel élnek együtt?
Aggódom a kihagyott lehetőségek miatt, amikkel meg sem próbáltam élni. A nagy kérdés az, hogy képes leszek-e lelkesen mindig mindent kihívásra igent mondani?! Mindig tudjam, hogy az akadályok csak akkor ijesztőek, ha leveszem a szemem a célról és minden amit kigondoltam, ha hiszek benne, elérhető számomra.
Ötven év múlva mit sem számit milyen autót vezettem, milyen házban laktam, mennyire rúgott a bankbetétem és milyen ruhában jártam. De a világ egy kicsit jobbá válhat, ha fontos voltam egy gyermek szemében.
Ezek a gondolatok foglalkoztatnak.
Éljen az Advent.
