Térjünk vissza időben és térben csak egy pár évet, és a földrajzi távolság sem túl nagy. 1979 december a béke harcosaként, Teréz Anyát tüntették ki a Nobel-békedíjjal. Az ő kérésére minden jelenlévő együtt imádkozta el Szent Ferenc imáját:

Uram tégy engem a te békéd eszközévé,
Hogy ahol gyűlölet lakik, oda szeretet vigyek,
Ahol sértés, oda a megbocsátás szellemét,
Ahol széthúzás oda egyetértést,
Ahol tévedés, oda igazságot,
Ahol kétely,oda hitet,
Ahol kétségbeesés, oda reményt,
Ahol árnyék, oda fényt,
Ahol szomorúság, oda örömet.

Uram add, hogy inkább én igyekezzem vigasztalni, mint hogy vigaszra várjál, inkább én törekedjem megértésre, mint hogy megértést óhajtsak, inkább én szeressek, mint hogy szeretet igényeljek, mert önmagunkat feledve találjuk meg magunkat, ha megbocsájtunk akkor nyerünk bocsánatot, és ha meghalunk azzal ébredünk az örök életre.

Ámen.

 

2000-ben jöttem ide dolgozni. Igaz nagyon féltem, mert azon kívül, hogy nagyon szeretem a gyermekeket, zsákomban más nemigen volt. Először is nagyon meglepett az a bizalom amellyel fogadtak. Első éjszakáimat egy hatalmas 4 szobás tömbházlakásban töltöttem egyedül. Kaptam utána egy pár kisgyermeket, akik közt volt egy nagyon pici kislány Roxi. Nagyon sokat sírt, nagyon elkeseredett volt. Első két év után visszakerült hozzám, most már első osztályos. Nagyon megszerettem a gyermekeket, akik velem vannak a lakásban. Igaz nem csak ez köt ide. Egy olyan munka közösséget ismertem meg, ahol valóban úgy érzem a szeretet nem csak a gyerekek iránt de egymás közt is viszonzásra talál. Néha nevelők között is van nézeteltérés, mert minden nevelő arra törekszik, hogy az ő lakása legyen a legrendesebb, az ő gyermekei a legfegyelmezettebbek, a legjobbak. Talán azok a gyermekek akik a legsebzettebbek, a legtöbb odafigyelést igényelnek, ők tudják kimutatni legjobban szeretetüket ragaszkodásukat.

Reggel az egyik 5 éves kislányomnak az az első, hogy hozzám szalad, átöleli a lábamat, és amíg nem puszilom meg, nem veszem az ölembe nem mozdul mellőlem. Itt látom azt, hogy a gyermekeknek mennyire fontos a szeretet, egy-egy kis játék, tréfa, vicc, nevetés szívből jövő. Az életben már nagyon sokszor éreztem Isten jelenlétét az életemben. Sokszor tapasztaltam szeretetét. Itt megértettem Isten hatalmát, szeretetét, és valójában az imádságok erejét, megnyugtatását. Sokszor lelkemben kételyek voltak a hittel, a szeretettel kapcsolatban. Itt ebben a közösségben nagyon sokszor tapasztaltam az elnézést, a néha meggondolatlan, vagy ideges válasz után mindegyik kereste a békülést, a bocsánat kérést. Nem is emlékszem valójában olyan lényeges nézeteltérésre. A minden napok rohanásában sokszor úgy érezzük kifut az idő kezünkből, és nagyon szerettünk volna ezt is meg azt is, kézimunkát, művészet megismertetését, de sajnos minden nap csak 24 órából áll. Az én célom csak annyi, hogy minden gyermek megtanuljon valamennyire írni olvasni, de gyerekek akik tudnak tanulni megkapják a segítséget, hogy gimnáziumba menjenek és tanuljanak.

Az ima amelyet nemrég ismertem meg, nagyon sok erőt kitartást ad számomra. Csodálok minden olyan személyiséget akiknek akkora lelkierejük van, hogy bizalommal, reménnyel töltenek el maguk körül számtalan rászoruló embert. Nemcsak lelkierőt, de anyagi segítséget, támogatást is tudnak biztosítani a rászorultaknak.