Ne féljetek fiatalnak lenni!

A fiatalkor életünk legfontosabb része. Ilyenkor kezdjük igazán felfedezni a valós világot, rájövünk, hogy az élet valójában nem is olyan könnyű. Mindenért meg kell küzdenünk, hogy később önálló, felelős, keresztény felnőttek lehessünk. Ebben a korban a szüleink is nagyon kell támogassanak és biztassanak. Merjünk tenni valamit egy szebb jövőért. Merészek és bátrak kell legyünk, mert másképp felnőttként nem fogjuk tudni megtalálni a helyünket a nagyvilágban. A jövő sorsa a mi kezünkben van. Amit tenni fogunk, olyanná fog válni a társadalom is. Majd a gyermekeink is a mi életpéldánkat fogják követni. Egy kicsi gyermek nem a múltat fogja vizsgálni, hogy milyen volt a világ ezelőtt száz évvel, hanem azt fogják látni és csinálni, ami körülveszi őket, amit szüleiktől tanulnak.

Vannak olyan fiatalok, akik inkább visszahúzódnak magukba és nem mernek semmit se tenni a társadalomért. Pedig most van itt az idő, most kell tanuljunk és kikapcsolódjunk egyaránt. Később minden felelősség és teher a mi vállunkra fog szakadni és akkor ezek az emberek bánni fogják, hogy miért nem használták ki a fiatalkorukat.

Ne féljetek az igazságtól!

Soha nem szabad kibújjunk a felelősség alól! Ha elkövetünk valami vétket, akkor annak viselnünk is kell a következményeit és persze meg kell bánjuk is őket. Aki teljes szívéből szereti Istent, az nem akar fájdalmat okozni Neki, így nem tud bűnt elkövetni.

A drog és az alkohol az ördög műve, mert annyira nem tudja elviselni, hogy a világ csak boldog, szép és jó legyen. A kísértések ellen egész életünkben kell küzdjünk, de Isten ad hozzá elég erőt és kegyelmet. Isten a rosszat is csak a nagyobb jó érdekében engedi meg.

Ne féljetek hirdetni az evangéliumot!

A mai világban még sok embernek ahhoz is rengeteg bátorság kell, hogy a templomban kiálljon az ambó elé és felolvassa a napi olvasmányt. Pedig igazán nincs mitől féljenek, már nem a kommunizmusban élünk, amikor még templomba se volt szabad menni csak nagy titokban, mert ha elkaptak büntetést kaptál. Ebben a világban, itt szabadon gyakorolhatja mindenki a saját vallását. Nem kell féljünk másoknak beszélni Istenről. Lehet, hogy valakit pont azért küldött Isten elénk, hogy megismertessük Őt vele és talán meg is térítsük, vagy legalább visszatereljük a helyes útra, amiről talán letért.

Ha elmegyünk egy templom előtt, ott sem kell féljünk megvallani a hitünket talán egy keresztvetéssel vagy fiúknak kalap levételével. Nem szégyen a hit. Nem csak a vándor földi életünkre kell gondoljunk, már most, hanem majd a túlvilági életünkről is gondoskodnunk kell. Ott majd nem a vagyon vagy más földi kincs fog számítani, hanem az ami a lelkünkben van, ugyanis a feltámadási testünk nem lesz alávetve térnek és időnek.

Szerencsére még ma is rengeteg rend van, akik a misszióval foglalkoznak és a világ legtávolabbi pontjaira is elviszik Isten szeretetét.

Ne féljetek attól, hogy szentek legyetek!

Ne vonakodjunk a hitünk megvallásától. Biztos vannak olyan fiatalok, akik azért nem mernek templomba menni, mert kigúnyolják a társai. Isten azért adott szabad akaratot az embernek, hogy saját maga döntsön a jó mellett és ne a mások véleménye határozza meg az életünket. Ha így teszünk, soha nem lehetünk független emberek. Az Istenről és a saját magunkról alkotott képünket  ne mások befolyása alapján alakítsuk ki. Ahhoz már elég nagyok vagyunk, hogy a jó mellett tudjunk dönteni és a helyes utat tudjuk választani egyedül is. Ebben persze mások is segíthetnek pl. a szüleink, de akkor se világnézetüket másoljuk le. Ha valaki mond rólunk valami rosszat, azt ne vegyük a szívünkre, mert lehet, hogy azzal csak valamire figyelmeztetni akart bennünket.

Ha megvizsgáljuk a szentek életét, hát nem volt azért teljesen egy nagy élvezet. Voltak közöttük árvák, kitaszítottak, szegények stb. De ők mertek Istenre támaszkodni és Rábízni az életüket. Nem futamodtak meg a nehézségek elől, sőt ez erősítette meg őket. Márton Áron is hálás volt, hogy börtönbe zárták, mert ott tudott igazán megtanulni szeretni a felebarátját hovatartozásától függetlenül.

Ne féljetek válaszolni a hivatásotokra!

Igazán csak az tudja teljes szívéből teljesíteni a kötelezettségeit akinek hivatása van hozzá. Isten mindenkinek adott kegyelmeket, de azokat be kell fogadjuk és együtt kell működjünk vele. Hiába szánt Isten minket például édesanyának, ha nem merünk családot alapítani. Merjünk csendben maradni és kérni Istent, hogy mutassa meg, mit szánt nekünk valójában ebben az életben. Sok ember nem mer elcsendesedni, mert olyankor találkozunk igazán önmagunkkal és ők nem mernek maguk elé állni. Talán a lelkiismeretük bántja vagy más lelki probléma van a háttérben. Ezt a problémát gyorsan meg kell oldani, mert ez így nem mehet tovább. Bízzuk Isten kezébe az életünket.

Ne féljetek a jövőtől!

Egyedül Isten tudja, hogy mi lesz az életünkből, mit fogunk cselekedni a jövőben. Merjük ezt valóban felvállalni, mert Isten senkinek sem akar rosszat, mindenkit Hozzá akar vezetni, csak mi ezt kell engedjük. Isten mindenkor segít és támogat minket, amiben csak tud. Meg kell sokszor szenvedjünk a földi életünkért, hogy később örökké boldogok legyünk és szeretetben éljünk mindenkivel.

Ne féljetek a szenvedéstől és a haláltól!

Egyedül Isten tudja azt, hogy mikor fogunk meghalni, ezért egész életünkben készenlétben kell álljunk, hogy ha majd eljön a halálunk órája, ne érjen minket váratlanul. Hiszen mi csak vándorok vagyunk itt a földön.

Isten a saját Fiát adta értünk, hogy aki hisz Benne el ne vesszék, hanem örök élete legyen. Bele tudjuk mi élni magunkat például Ábrahám helyébe? Vajon mi is képesek lennénk-e saját gyermekeinket feláldozni Istenért vagy embertársainkat?

Ha Jézus nem halt volna meg értünk és nem támadt volna fel, akkor hitünknek nem lenne értelme.

Mindezeket igazán csak a túlvilágban fogjuk igazán megérteni, de addig se féljünk hinni és cselekedni!

Veres Eszter, 16 éves diáklány.