A 777-nek lehetősége nyílt – egy gyors interjú erejéig – Csaba testvért kérdezni, miután kiderült, hogy 33 év után áthelyezték Déváról Csíksomlyóra. Hogy mit szólt az áthelyezés híréhez, fog-e nehézséget okozni a Szent Ferenc Alapítvány és a gyermekotthonok terén végzett szolgálatában a távolság, és mit visz magával Déváról? Az interjúból kiderül!

Hogy érinti az áthelyezés? Milyen érzések kavarognak Önben?

A szerzetes Istennek adja életét. Ha Isten akarata az, hogy Csíksomlyón szolgáljak, akkor erre én csak örömmel igent tudok mondani. A gyerekvédelem feladatát nem vették el tőlem, továbbra is a gyerekotthonokat kell igazgassam, de nem Déváról, hanem Csíksomlyóról. Szükség van ott is papokra, szónokokra, gyóntatásra, ezért úgy látták jobbnak az elöljáróim, hogy onnan irányítsam az otthonokat.

De megjegyzem, jelenleg több gyermekünk van Székelyföldön, mint a szórványban. Lényegesen nem változik semmi, csak reggel nem Déván kelek fel, hanem Csíksomlyón.

Kérem a kedves testvéreket, imádkozzanak, hogy ezt az új feladatot is szépen tudjam végezni.

Tehát nem számít rá, hogy a távolság megnehezíti az alapítványi munkát?

A valóság az, hogy az elmúlt évben 158 helységben tartottam szentmisét, ezek közül a legtöbb Erdélyben volt, hiszen nagyjából 50 helységben van gyermekotthonunk. Mindenhova fizikailag is el kellett menni, tanévnyitóra, tanévzáróra, ünnepségekre, és ezt ezentúl is meg kell tegyem. De a házak önállóak. Mindegyik ház önállóan is fenn tud maradni – a helybeli közösség és a román állam segítségével. Én azt gondolom, lényeges változás nem történik ezen a területen. Lényeges változás – sajnos – az, hogy mind kevesebb gyerek születik. Hála Istennek anyagilag Romániában is rendeződtek a dolgok, utcagyerekek nem erőst vannak, persze most is történik baj és van is gyerek, aki segítségre szorul, de messzemenően nem olyan nagy számban, mint a 90-es vagy a 2000-es évek elején voltak. Sokkal kevesebb gyerek van.

Ennek egyik oka, hogy meg sem születnek azok a gyerekek, akik régen a gyermekotthonokba kerültek.

Több mint 400 ezer gyerek született a ’90-es évek előtt Romániában, most alig múlja felül a 100 ezret – éves szinten, ez azt jelenti, hogy kétharmada eltűnt a gyerekeknek. Szörnyű dolog, de Magyarországon is sajnos hasonló a helyzet. Tény az, hogy azok a gyerekek, akiket hajdan befogadtunk, nagyjából ma már meg sem születnek.

Mit vár ettől az új helyzettől? Úgy képzelem, Csíksomlyón kiváltság lehet szolgálni.

Igen! Ez mindenkinek prémium, de nekem különösen az, hiszen ott nőttem fel. Csíkszereda és Csíksomlyó egybe van épülve, most kíváncsi vagyok, tudok-e próféta lenni a saját hazámban.

Tusnádi gyerekekkel, biciklivel tervez új szolgálati helyére zarándokolni. Honnan ered az ötlet?

Minden hónapban zarándokolunk, ez Ferenc pápa házi feladata: zarándokoljunk jó reménnyel! Ez a 2025-ös év mottója – peregrinantes in spem. Tehát mi minden hónapban zarándokolunk valamerre, és a tusnádi gyerekek is hívtak, hogy zarándokoljak velük – ők most kaptak egy-egy biciklit egy támogatótól –, és úgy gondoltam, hogy összekötjük a kellemest a gyerekek kérésével és biciklivel mennénk Csíksomlyóra. Persze nem csak a gyerekek jöhetnek, bárki velünk tarhat, egy kicsi mozgás jót tesz mindig.

Már a gyerekeink nagy-nagy része kirepült, közel 7000 van, akik a nagyvilágba elindultak, a nagybetűs életbe, közel 1500 unoka is van. Igazából nagyapai üzemmódban vagyok. Persze logikus, hogy a gyerekotthonból kinőtt gyerek továbbra is a mi gyerekünk, sokszor mi vagyunk az egyetlen szál, akik a múltjához kötik.

Milyen reménnyel érkezik az új szerzetestársak közé?

Nekünk egyszerű a dolgunk, mert mi hivatalosan kisebb testvérek kell legyünk  nemcsak a külvilág felé, hanem egymás felé is. Szent Ferenc nagyon jó pályára állított bennünket. Nagy elvárásaim nincsenek, szolgálni megyek oda.

Mit visz magával Déváról?

Ruhát. Hála Istennek minden kolostorban vannak könyvek, úgyhogy azt nem kell hurcolni. Nem viszek én szinte semmit magammal, mert a szerzetesnek a nevén nem is szabad, hogy legyen bármi, ilyen értelemben én könnyű, szabad vagyok, és ezért nagyon hálás is a Jóistennek: nem kell ezen a földön kincseket gyűjtsek.

Akkor a sok szép emléket viszi magával.

Igen, így van!

Mi fog a legjobban hiányozni?

Itt Déván van egy nagyon szép, kicsi kápolnánk és én nagyon sokszor beültem oda egyedül is meg a gyerekekkel is. Olyan jól el lehet ott beszélgetni, ezt próbálom kialakítani Csíksomlyón is. Persze ott is van kicsi kápolna, de ezt én álmodtam meg, én építettem, hozzám tartozik és a gyermek Jézus tiszteletére van szentelve. Nagyon nagy kísértést érzek magamban, hogy ezt a gyermek Jézus-szobrot ne vigyem-e el magammal Csíksomlyóra, de gondolom, csináltatunk egy másikat és ez itt marad.

www.777blog.hu