Mihez, kihez viszonyítva vagyunk sérültek?? Az angyalokhoz viszonyítva mindannyian fogyatékosok vagyunk, de ez nem ok arra, hogy ne örvendjünk a létünknek, egymásnak, az élet sok sok kis ajándékának, melyeket a mindennapok hoznak!! A magunk tehetségeivel, adottságaival éljünk boldogan és gazdálkodjunk lelkiismeretesen abból, ami adatott nekünk! Irigykedve, sajnálkozva ne egymást nézzük, hanem ki - ki kamatoztassa szorgalmasan a maga talentumát!!! Az illatos ibolya nem fogyatékosabb a napraforgónál, csak egyszerűen más, neki Isten olyan kincseket adott, mit sem a napraforgó, sem a kardvirág nem kapott meg, az ö illata nélkül mindannyian szegényebbek lennénk, szomorúbb lenne a világ!

Szeretettel, 

Csaba t.

Drága Csaba testvér

Nagy örömmel osztom meg Önnel, tegnap Csobánkán fogadtunk egy busznyi zarándokot, akik picit mások mint mi, de őszinték és tiszták. Polgármester asszony és a község is segített, és európai találkozó lett a fogadásunból. Testvér települések vezetői látogattak meg bennünket, angliából, francia országból, olasz országból és a nagy csapat pedig a felvidéki Ekecsi szociális otthon lakói voltak. Tihanyi Dani meglepte őket pár dallal, könnyes szemmel de büszkén néztem hogy táncol európa, az angolok a felvidéki mentálisan sérült felnőttekkel. Megosztom az otthon dolgozói köszönő üzenetét Önnel.

Szívből köszönjük mindannyiotoknak. Nemcsak a finom ételeket, italokat, apró figyelmességeket, hanem főleg azt, amit ebben az elanyagiasodott világban lassan már egyre kevésbé találunk: a mosolyt, a bizalmat, a felénk nyújtott kezet, a baráti ölelést és azokat a ki nem mondott szavakat, amiket az elgondolkodó és kedves arcok rejtettek.

Áldott, aki türelmesen

Meghallgatja nehézkes szavunkat,

Mert így rájövünk, hogy

Ha kitartóak vagyunk,

Meg tudjuk értetni magunkat.

 

Áldott, aki nem szégyell

Nyilvánosan mutatkozni velünk,

És nem törődik a ránk bámuló

Idegenekkel,

Mert társaságban

Mennyei megkönnyebbülés az

Életünk.

 

Áldott, aki soha sem siettet,

És ezerszer áldott, aki nem veszi ki a

Munkát kezünkből, hogy megcsinálja

/helyettünk/,

Mert sokszor csak időre van szükségünk,

Nem segítségre.

 

Áldott, aki mellettünk áll,

Amikor valami újba kezdünk,

Mert számára hibáink eltörpülnek

Az eredményeink mellett.

 

Áldott, aki a segítségünket kéri,

Mert a legnagyobb szükségünk arra van,

Hogy szükség legyen ránk.

 

Áldott, aki mindezen cselekedeteivel

Bizonyítja számunkra,

Hogy nem sorvadt izomzatunk,

Nem sérült idegrendszerünk tesz

Minket egyénivé,

Hanem énünk, melyet Isten adott,

És amelyből semmi gyöngeség

Nem von le semmit.

 

Áldottak mindazok, akik tudják,

Hogy én is ember vagyok,

És nem várják el tőlem, hogy szentként

Viselkedjem,

Csak azért, mert sérültnek születtem.

 

Áldottak mindazok,

Akik kérés nélkül is megértenek minket.

Áldottak mindazok, akik elfelejtik

Testem tökéletlenségét,

És csak a lelkemet látják.

 

Áldottak mindazok, akik teljes

Embernek látnak,

Egyedülinek és egésznek

És nem csak egy roncsnak,

A Teremtő tévedésének.

 

Áldottak mindazok, akik olyannak

Szeretnek,

Amilyen vagyok,

És nem gondolnak arra,

Hogy milyen lehettem volna.