Kedves Csaba testvér!

Nagy csodálattal figyelem évek óta az Ön munkáját - de bizonyosan igen sokan vagyunk ezzel így - és meggyőződésem hogy emberi erő nem elég ahhoz hogy mindennap ujra tudja kezdeni.  Adjon az Isten Önnek sok erőt, egészséget és segítséget hogy sokáig tudjon gondoskodni nemzetünk kétszeres árváiról.

Egy zilahi kicsiny, református csoport közvetlenül is kapcsolatba került már két alkalommal a dévai és a gyimesbükki központjaik kedves lakóival. Ugyanis mi már hagyományszerüen minden nyáron csoportos kirándulást szervezünk ”Ismerd meg Erdélyt!” logóval Erdély különböző vidékeire. Így 2008 nyarán a dél-erdélyi utunk során meglátogattuk a dévai otthont az idén pedig julius elején felkerestük a gyimesbükki gyermekvédelmi központjukat. Gyimesbükkön gyönyörű két napot töltöttünk és ezuton is megköszönöm házigazdáinknak, a házvezető házaspárnak: Ciobotáru György és Évikének a rólunk való gondoskodásukat, hogy fogadni tudtak közvetlenül az árvíz után. Elmondásuk szerint a Tatros szó nélkül birtokba vette egy éjszaka az udvarukat és átgázolva mindenen, de a ház “sziklára építtetett” és oda nem jutott be.

Meglepő volt sokunk számára az a méhcsaládra jellemző családi szorgalom, fegyelem és szervezés amit mindkét házukban tapasztaltunk.

Csekély ajándékunkkal egy porszemnyit talán mi is segíthettünk, de ennél sokkal többet kaptunk amit mutatnak azok a fényképek is amiket készítettünk és mellékelek.

Köszönjük, Isten segítse az Alapítvány munkáját!

   Balogh Miklós
2010, Zilah