Keresztszülőre váró dévai gyerekek

Sokan gondoljuk úgy, hogy jelenleg a világban az egyik legszebb emberi vállalkozás a Böjte Csaba vezette Dévai Szent Ferenc Alapítvány erdélyi gyermekmentő munkája. Több mint hatvan helyen vannak már otthonaik, iskolaházaik, napközijeik. Ezt a szovátait, itt a Sóvidéken, Szent Józsefről nevezték el. A szerény ácsmesterről, aki családot és otthont adott az Isten fiának.
"Pap bácsi,engem innen vigyen el, mert én itt meghalok." Egy tíz éves kislány ákombákom betűkkel írt levele kerülő úton jutott el Böjte Csabához, ő pedig elment a kis székely faluba, megnézni a kislányt. A házban villany nem volt, ablak sem, esett szét minden, mint maga a család... Elhozta a gyereket, aki azontúl sok sorstársával együtt a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gondoskodásában nevelődött. Nagy türelemre, bizalomra volt szüksége, bizony még osztályt is ismételt egyszer. De semmi sem felesleges, amit egy emberbe fektetünk...

Az a kislány ma doktorátusra készül az oxfordi egyetemen.

Csaba testvérnek több száz hasonló története van. Megmentett gyermekekről, akikből tanár, orvos, szakács vagy pék lett, és ami még fontosabb: jó apa és jó anya.

Erdélyben Déván kívül már több mint hatvan helyen vannak lakóotthonok, napközik, iskolaházak, ahol rászoruló gyerekek nevelődnek, tanulnak, és megkapják azt, ami a teljes emberi élethez nélkülözhetetlen: a gyermekkort.

A Szent Józsefről elnevezett otthon története maga is olyan szívszorító, mint sok lakójáé. 2002 nagyböjtjében kérte a magyarországi gyerekeket a Magyar Püspöki Konferencia, hogy uzsonnapénzükből szánjanak valamennyit erdélyi társaiknak. És a magyar iskolások annyit gyűjtöttek, hogy abból meg lehetett venni egy egész házat, ezt a szovátait, amihez most megérkeztünk egy hideg téli estén. Illetve nem pont ezt... Mert az a ház, 2004 Nagypéntekére virradó éjjel leégett. Ma sem tudni, miért... Még nagyobb erő és még több hit kellett, hogy újra nekiveselkedjenek. De sikerült. Most majd' száz gyerek él itt, 8-10-12 fős családokban.

- Hagymás olajos pityóka - néz fel a tányérból János, amikor kérdezem, mi a vacsora, mit eszik ilyen nagy étvággyal. Kiderül, azért siet, mert ő a napos, vagyis az ő családjukban ma ő mosogat és törölget. - A törölgetést én találtam ki, hogy jó lenne - magyarázza, miközben a szekrénybe pakolja a tányérokat - arra gondoltam, reggel ne a vizes tányérba tegyük a kenyeret.
Jánost, az újítót családi körben is meglátogatjuk, és nem akarunk hinni a szemünknek, hogy képes ennyi fiú ilyen nagy rendet tartani.

- Szigorúnak kell lenni, másképpen nem megy - mondja a nevelőjük, a mindössze 24 éves Vass József, aki maga is az alapítvány neveltje volt.

- Itten takarítunk, meg nézzük este a tévét. Kaptuk az angyaltól! - mutatja a nappali büszkeségét a szemüveges Arnold.
A fürdőszobában zoknik száradnak, fent a hálókban emeletes ágyak és katonás rend. A falon Micimackó, Tigris, Messi és Xavi képe.

Egy lakással arrébb már több a virág, a dísz: itt lányok laknak.

Nevelőjük, Bíró Erzsébet is az alapítvány gondoskodásában nevelődött, három lánytestvérével együtt.

- Azt gondoltam, azzal köszönöm meg, amit értem tettek, ha itt maradok egy évre nevelőnek. Szakács-pincér szakot végeztem, ki szeretnék menni dolgozni Németországba, de ha a Jóisten segít, tovább is támogatnám őket. Sok mindent megtanultam itt. Például tanulni. Meg szeretetet, őszinteséget, törődést.

Ezek nekem nagyon sokat jelentenek.

Erzsébet a nappali kanapéján ül, mutatja, hogy a falon jegyzik a jó osztályzatokat és a piros pontokat. Ejtőernyős bohóc, szállni készülő pillangó és a Szózat díszíti a szoba falát. A két legkisebb lánya, Erika és Barbara megmosdatva, pizsamában odakucorodik mellénk. Hallgatják, hogy a nevelő néni hat évesen napszámba járt, kapált, szénát hordott, és sokat éhezett. Apja ivott, verte a feleségét, aki hamarosan el is hagyta a családot. Ez a nagylány nem fél a munkától. Reggel öltöztet, fésül, reggeliztet, elviszi a kicsiket az óvodába, hazajőve, mos, tereget, takarít. Mindig talál munkát. Délután tanulni segít, kirakózik, kártyázik a lányokkal, még tornáznak is. Jár a szülői értekezletre, tartja a kapcsolatot minden pedagógussal. Dicsérik is a lányait rendesen! Este együtt imádkoznak, aztán mesét olvas, és korán lefekszik. Elfárad.

Nem árvák...

Sokan árvának mondják az alapítvány gyerekeit, pedig jórészt nem azok.

A legtöbbjüknek élnek a szülei, de olyan körülmények között, hogy nem tudják ellátni a gyerekeiket. A munkanélküliségen, a szegénységen túl legnagyobb ellenség az alkohol...

- Ott a legnagyobb a baj, ahol az anya is iszik - magyarázza Lengyel János, a szovátai ház vezetője. - Ha egy gyerek koszosan megy iskolába, a füzetei nincsenek rendben, akkor csúfolják, és ő elmaradozik. Ha ilyenről hírt kapunk, kimegyünk, megnézzük, és ha a család kéri, elhozzuk a gyereket. De állami normatívát csak azok után kapunk, akiket hivatalosan helyeznek el nálunk, ez a mostani kilencvenhat gyerekből tizenkettő...

A szovátai házban a lakások egy hosszú tornácról nyílnak, alul a tágas ebédlő, leghátul a ház vezetője lakik a családjával és a középiskolába járó, önállóbb nagyobb gyerekekkel. Van játszótér, focipálya, nagy színpad is, pajta, melléképületek. A tájházban próbál az énekkar. A kapu nyitva, jöhetnek a falubeli gyerekek, az itteniek is lejárnak a társakhoz. Gyümölcsfák és veteményes kert leghátul, mindenkinek jut abban munka.

A nevelők nem akarják elszakítani a gyerekeket a családtól.

- Akiket hétvégére, szünidőre hazaengedünk, tudjuk, hová kerülnek, és bármikor visszajöhetnek. Volt olyan is, hogy hazament a gyerek, de vissza kellett hoznunk... Van egy fiú, tizenkét éve van itt ki, az édesapja ezalatt négyszer látogatta meg. De ha bárki kérdezi, úgy beszélnek ezek a gyerekek a szüleikről, mintha minden rendben lenne...

Egy szép arcú, szőke kislány sebesen mosogat a konyhán, és büszkén meséli, hogy karácsonyi csomagjában volt baba, dezodor, fülvédő, hajcsatok. De amikor kérdezem, miért nem otthon karácsonyozott, elfelhősödik az arca, csak ennyit mondott: Anyu el van menve dolgozni. A nevelőjétől tudom, hogy az édesanyja iszik, nem lehet rábízni a kislányt.

Az is megesik, hogy szexuálisan bántalmazzák otthon a gyerekeket, az ilyet néha csak évek múlva tudják kibeszélni.
Nem kell magyarázni, mi mindent kap itt egy ilyen helyről érkező gyerek.

Ételt és ruhát. Hitet és bizalmat. Szabályokat, amik megtartanak, munkát, ami tanít. Feladatot. És persze célt.
Lengyel János végzettsége szerint tanító, de otthon maradt a szüleivel, segített az állattartásban. Tejet szállított az otthonba, akkor szerették meg egymást Katival, aki itt nevelődött. Már három gyerekük van: Jancsi, Katica és Csabi. A fiatal családfő most a ház vezetője, övé a majdnem száz gyerek és a húsz alkalmazott gondja, meg minden egyéb a fűtéstől a betegségekig.

- Nem könnyű. Azt szoktam javasolni a nevelőknek is, hogy mindenkinek legyen az életében valami, ami őt kikapcsolja, megnyugtatja. Akkor nem tud kiégni. Nekem ilyenek a tehenek, borjak, lovak. Azzal kezdem a napot, hogy bemegyek hozzájuk, és azzal is végzem. Akkor jöhet bármennyi ellenőr.

Ellenőrök jönnek, de adományok is szép számmal. Olyan még nem volt, hogy ruháért, cipőért, ágyneműért a boltba kellett volna menniük, most is egy mikrohullámú sütő és több, "kislány" illetve "fiú" feliratú zsák vár kibontásra.

Készpénz persze mindig jól jön, mert a számlákat pénzben kell fizetni, és azok elég borsosak.

- Egyik nap egy osztrák támogatónk hívott, hogy van ötszáz eurójuk, mit vegyenek belőle. Láncfűrészt kértem, mert a régi tönkrement, és a fát itt vágjuk fel. Sokszor van, hogy megkérdezik, mire volna szükség. Az biztos, hogy aki legközelebb kérdezi, annak hűtőt mondok, mert most romlott el az egyik a konyhán.

Legyünk keresztszülők

Aki segíteni szeretne, lehet tiszteletbeli keresztszülője egy gyereknek.

Legkevesebb napi egy eurót kell vállalni, és legalább egy évig. Ez hatalmas segítség. Van olyan iskolai osztály, aki együtt lett keresztszülő, a"gyerek" képe kint is van az osztályteremben. Jelentkezhet magánszemély, de munkahelyi, baráti közösség is. Aztán, ha akarják, tarthatják is a kapcsolatot a gyerekkel, meglátogathatják, el is hozhatják magukhoz.

Kétszeres keresztanya a köztársasági elnök felesége, Herczegh Anita, aki velünk egy időben látogat Szovátára. A gyerekeknek édességet hozott, kérdezgeti őket, és nehezen hiszi el, hogy mindig ilyen csendesek, szégyenlősek.

 Brüsszelben találkoztam először Böjte Csabával, de korábban, amikor még bíróként dolgoztam, részt vettem az egyik kolléganőm szervezte akcióban.

A zsombolyai házban élő gyerekeket ajándékoztuk meg, mindenki egy-egy gyerek karácsonyi kéréseit teljesítette. Én egy kislányt kaptam, éveken át küldtem neki ajándékot. Amikor Csaba testvérnek mondtam, hogy azontúl szeretnék ennek a kislánynak a tiszteletbeli keresztanyja is lenni, kiderült, hogy neki már van. Nem sokkal később négynapos utat tettem Csaba testvérrel, és a gyergyószentmiklósi házban mutatott két, frissen odakerült kislányt, hogy közülük lehetne választani. Ott állt két testvér, gyönyörűségek, persze nem lehet választani ilyenkor. Így lettem kétszeres tiszteletbeli keresztszülő, és amikor kiderült, hogy a kisebbik lány nincs megkeresztelve, neki ténylegesen is a keresztanyja lettem.

A két kicsi lány most is eljön a parajdi sóbányában tartott szép ünnepségre, oda is szaladnak a keresztmamához, nyakába borulnak, ölébe ülnek.

- A családdal is rendszeresen járunk Erdélybe, legtöbbet Énlakára, és úgy kanyarítjuk, hogy eljussunk Gyergyószentmiklósra a Szent Anna Otthonba Andihoz és ..... Úgy érzem, keveset teszek hozzá mindahhoz, amit Böjte Csaba tesz. De igyekszem segíteni. Akár úgy, hogy felhívom a figyelmet a tevékenységükre. Egyébként az a kis bírósági kezdeményezés is kinőtte magát.
Ma már a Kúria központilag szervezi a karácsonyi jótékonysági estet, a belépő egy-egy dévai gyerek karácsonyi kívánságának a teljesítése. Én is elmegyek minden évben, és nagyon élvezem, hogy a máskor komoly, taláros kollégák énekelnek, verset mondanak, kézműves munkáikat adják a célért.

Böjte Csabát is vártuk a szovátai házba, ahová havonta egyszer mindig ellátogat. De éppen betegen feküdt, így csak jókívánságainkat küldhettük el neki. És az üzenetet, hogy igaza van: ha az ember elkezd valami jót tenni, megtapasztalja, ki mindenki csatlakozik mellé. Így tudja meg legbiztosabban, milyen sok jó ember van a világon. És körülötte is...

Hulej Emese