Interjú: Böjte Csaba ferences rendi szerzetessel

A nyugalom és a derű mintha hiányozna a mai világból
Interjú: Böjte Csaba ferences rendi szerzetessel
„Ha jól megnézzük, a mi urunk, Jézus Krisztus mindig vigasztal, bátorít.”
MISKOLC. A hitről, a szeretetről, a reményről, az ünnepről és a mindennapokról beszélt a közelmúltban Miskolcon Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, aki a Miskolci Ökumenikus Egyetemi Lelkészség meghívására érkezett a városba. Előadásának célja az volt, hogy adventi derűre hangolja a közönséget. A tőle megszokott humorral ez sikerült is neki. Lapunk még az előadás előtt beszélgetett az atyával.

Az előadása címe: adventi derűre hangolódás. Mit tud mondani ebben az időszakban, mikor Európában több helyen is terrortámadások tartják rettegésben az embereket, máshol bombáznak? Mitől legyünk derűsek és hogyan?

BÖJTE CSABA: Ha jól megnézzük, a mi urunk, Jézus Krisztus mindig vigasztal, bátorít. Nagycsütörtök és nagypéntek után is nyugtatta az apostolait, hogy legyőztük a gonoszt. Azt mondta, bármit kértek az atyától, megadom nektek.

Tehát Jézusnak ez a stílusa, ez a hangja. Mi pedig Jézus Istenünk képére, hasonlatosságára született lények vagyunk, éppen ezért ezt a vigasztaló, bátorító, nyugtató hangot kellene nekünk is megütni. Ebbe a világba, amiben élünk, a Miatyánk belefektetett 4,5–5 milliárd évet – ahogy a tudósok mondanák –, ezért ezt a Föld nevű projektet biztos, nem fogja hagyni kipukkadni, holmi diktátorok vagy nagyra­vágyó politikusok jóvoltából. Hiszek benne, hogy Isten ezt tovább fogja vinni, tovább fogja pattogtatni ezt a labdát, és azt is hiszem, az Isten országa, amiért imádkozunk a Miatyánkban nap mint nap, biztos, el fog jönni.

Ön szerint az Iszlám Állam, a terroristák kapcsán vallási háborúról beszélhetünk?

BÖJTE CSABA: Nem, önző, kapzsi emberek acsarkodásáról van szó. Ennek semmi köze nincs a valláshoz, Istenhez, bűnös emberek bűnös döntései.

A párizsi események után többen a menekültek ellen fordultak. Ön szerint mi a megfelelő hozzáállás, hol kell keresni a problémák gyökerét?

BÖJTE CSABA: El kell gondolkodnunk azon, hogy az a nyolc fiatal, akik Párizsban robbantottak, lőttek, gyilkoltak, egyetemistakorúak voltak. Olyanok, akik itt születtek Európában és végigmentek egy oktatási rendszeren. Éppen ezért azt tartom furcsának, hogy míg európai fiatalok robbantanak, Szíriát bombázzák. Sokkal inkább saját iskoláink, egyetemeink működésén kellene elgondolkodnunk, hogy mi az oka, hogy jóformán el sem végzik a tanulmányaikat, mégis ennyire lehet őket fanatizálni. El kell gondolkodni, mitől mennek el szélsőséges irányba ezek a fiatalok. Mindenütt azt látom, sok az acsarkodás, ha a négyéves gyerek az üzletben nem kapja meg nagymamájától azt, amit kér, bokán rúgja. Vagy a hatodikos gyerek nyomdafestéket nem tűrő hangon beszél a tanáraival. Ezeket kellene „bombázni”, hiszen a terrorizmus valahol itt alakul ki. Persze különböző fokozatai vannak, amíg eljut odáig valaki, hogy lő vagy éppen robbant.

Azaz nem Szíriában kellene a megoldást keresni, hanem helyben?

BÖJTE CSABA: Az emberekben hihetetlen sok a feszültség, olvassuk csak el a kommenteket, hozzászólásokat a világhálón. A legtöbb ember habzó szájjal mondja a rosszat. A nyugalom és a derű mintha hiányozna a mai világból.

Mi lehet az oka ennek?

BÖJTE CSABA: Hogy miért nyugtalan az ember szíve? Szent Ágoston mondta: „Nyugtalan az én szívem, míg meg nem nyugszik benned, Istenem.” Biztos jót tenne az embereknek, ha az élő Istennel személyesebb lenne a kapcsolatuk, azaz hinnének benne.

Korábban azt nyilatkozta, három dolgot tehetünk a rossz ellen, ebből az egyik, hogy eltakarítjuk a szemetet és otthonossá tesszük a világot. Mit ért eltakarítás alatt?

BÖJTE CSABA: Elsősorban azt gondolom, elfutni a problémák elől, kivándorolni, elhagyni a szülőföldünket, nem jó. Az sem jó persze, ha úgy csinálunk, mintha minden rendben lenne. Az a jó, az a feladatunk, hogy Isten országát, amiért mindennap imádkozunk, ne csak kérjük, hanem építsük is becsületes munkával. Nem látok olyan nehéz feladatot, amit ne lehetne elvégezni azért, hogy szebb legyen az életünk. Elsősorban magunkat kellene megnyugtatnunk, és rádöbbenünk arra, hogy boldogok lehetünk, hogy van lehetőségünk kibontakozni, növekedni. Meg vagyok győződve, hogy a Kárpát-medence magyarságának ilyen jó dolga a történelem folyamán soha nem volt, mint most. Adná az Isten, hogy ezt át is éljük és megéljük.

Ön hogyan készül az ünnepre?

BÖJTE CSABA: Legyen ez a reklám helye: az egyik legősibb elmélkedő imamód a rózsafüzér, és én most a világbékéért meghirdettem a rózsafüzéres társulatot. Már több mint ötszázan csatlakoztak ehhez. Az alapítványnak van egy oldala, a magnificat.ro, itt lehet feliratkozni. Aki megteszi, annak havonta küldjük az elmélkedést, és szeretnék az egész világra kiterjedő imaláncot létrehozni. Hiszen fontos, hogy elsősorban magunkban, környezetünkben teremtsünk békét.

Akkor ez most az advent fő feladata?

BÖJTE CSABA: Igen, ezt advent első szombatján indítottam. Ezenkívül a kollégáimnak mindennap felteszem a Face­bookra Nagy Szent Terézia A tökéletesség útja című művének egy fejezetét, és írok mellé pár sort. Nagy Szent Terézia születésének ötszáz éves évfordulóját ünnepeljük az idén. Ő az imádkozó ember példaképe a katolikus egyházban. Nemcsak szent, hanem 1970-től az imádkozó élet egyházdoktora is. Ritkán adnak ilyen címeket, azt hiszem, 2–3 nő kapta meg ezt az elismerést az egyháztól az elmúlt kétezer évben. Az ő tanítása nagyon fontos, istenkereső emberek közül csak kevesen járták be azt az utat, amit ő bejárt. Hiszem, az ő nyomában elindulhatunk a karácsonyra, az Istennel való találkozásra.

Hogyan telik majd az ünnep a gyermekotthonban?

BÖJTE CSABA: Nagyon fontos a jókedv, a derű, a vidámság a gyerekeknél. A karácsony az öröm ünnepe. Ilyenkor mindenfélét kitalálunk. Volt, amikor elmentünk a női börtönbe énekelni a raboknak. Vagy süteményt vittünk az egyik elmekórházba vagy öregek otthonába. Valami ilyesmit az idén is kitalálunk. De hagyom, hogy a vakációt is kiélvezzék a gyerekek.

1992-ben több utcagyereket is befogadott Déván. Mi lett velük, hogyan alakult az életük?

BÖJTE CSABA: Amire nagyon büszke vagyok, hogy közülük többen már a munkatársaim, közel félszáz olyan kollégám van, aki nálunk nőtt fel. Szoktam mondani, a házikenyér mindig jobb, mint a bolti. Meg vagyok elégedve a saját munkámmal, hiszen nagyszerű fiatalok lettek. Van köztük többgyermekes édesanya, van, aki doktorált, van, aki egyetemet végzett. Utókezelésre hála Istennek nincs szükség, egy gyerek sem koldul nálunk.
Az emberekben hihetetlen sok a feszültség.

BÖJTE CSABA
N. Szántó Rita
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Névjegy
Született: Kolozsváron, 1959. január 24-én
Nemzetisége: magyar
Foglalkozása: ferences szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója
Életútja: Civilként autóvillamossági szerelőnek tanult, majd miután ezt a szakmáját feladta, egy évig élt és dolgozott bányászként a Hargitán. Ezzel a döntéssel, akaraterejét próbára téve, lelkiekben már a papi pályára készült.
Édesapja költő volt, s egy verse miatt a Ceausescu-rezsim bírósága hét évi börtönre ítélte, ahonnan négy és fél év múlva szabadult. A börtönben elszenvedett kínzások és egyéb megpróbáltatások következtében szabadulása után másfél hónappal meghalt. Böjte Csabának ez alapvető momentum volt annak megértésében, hogy a baj nem az emberben, hanem a tudatlanságban lakozik. Ennek hatására döntötte el, hogy pap lesz.