A kenyérmező győztes hadvezérénél, Kinizsi Pál kastélyában jártam, Nagyvázsonyban! Ott készült az interjú is!! 

Imádságos szeretettel gondolunk a gyermekeinkkel, az ott élő jótevőinkre, 

Csaba t. 

Ha Krisztus 2000 éve közénk mert jönni, az azt jelentette, hogy bízott bennünk, mondta Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója, aki a nagyvázsonyi Közéleti kávéház sorozat vendége volt.

­ Gyakran vállal előadást?

­ Ha nagyon hívnak, elmegyek. Most ide jöttem, örömmel, Kinizsi élete Nagyvázsonyhoz kötődik, felénk volt a kenyérmezei csata, ahol hatalmas győzelmet aratott a török sereg felett, kíváncsi voltam rá. A pálos templom romjait is meglátogattam.

­ Sokfelé jár, a gyerekek nyáron Magyarországon táboroztak, Sólyba is ellátogattak, de ön nem volt itt.

­ Nyolcvankét házunk van, több mint 2100 gyerek, 300- ­nál több munkatárs, nem tudok mindenhol jelen lenni, előfordul, hogy egyszerre nyolc ­tíz tábor van. Nemcsak kérem az autonómiát, hanem adom is a kollégáimnak. Azt szeretném, hogy minden egyes család ház önálló legyen. Déván van több mint húsz szociális család és ott 170 gyerek. Mindegyik család külön entitás, külön világ.

­ Hány éves korig maradnak a fiatalok az otthonokban?

­ Azt szeretném, hogy érzelmileg ne is váljanak le, a kötődés megmaradjon. Romániában, Erdélyben most az a trend, hogy menjünk el Nyugatra, nézzük meg, ott hogyan van, de a fiatalok közül elég sokan vissza is jönnek. Hiá­ba szidják a világot, hogy mennyire nincs munka, itt, Magyarországon azt látom, hogy munkaerőhiány van. Ha becsületesen dolgozik egy fiatal, megél a munkájából.

­ Mi lesz a fiatalokkal? Hogyan tudnak elhelyezkedni?

­ A legtöbb fiatal nagyon hamar kirepül, a gyerekeknek ajánlanak különféle munkát. Tudtommal egy gyerekünk se koldul. Több száz unoka van már, akikre büszke vagyok, és mindenki éli a maga életét. Közben persze találkozgatunk.

­ Van kapcsolata azokkal a fiatalokkal, akik kirepültek már a házakból?

­ Nagyon nehéz lenne ezeket a gyerekeket elfelejteni. Valamelyikük tíz-tizenöt-­húsz évig volt velünk. Két ­három évesen egy gyerek bekerül, mire az egyetemet elvégzi, hozzánő az ember szívéhez. A közel 25 öt év alatt 5600 gyereket fogadtunk be. Volt, aki csak pár hónapig, pár évig volt bent, de olyan is, aki közel húsz évig. Azt látom, hogy Isten selejtet nem teremt. Minden gyerek a maga módján szép, jó, ha Jézus Krisztus szeretetével közeledek hozzájuk, a legtöbb ember ezt viszonozza, nemcsak a gyerekek, de a felnőttek is. Kétezer évvel ezelőtt karácsony estéjén ajándékot hozott Isten az emberiségnek, a szeretet parancsát, és ezt érdemes megragadni, rácsodálkozni, annak a szellemében szervezni az életünket.

­ Van ma szeretet? Vagy csak karácsony előtt, az adventi időszakban? Támogatják önöket a magyar test­ vérek?

­ Kétezer évvel ezelőtt Isten elültetett egy nagy fát, azóta hatalmas gyökerei nőttek, a világunk előre megy, szépül. Ötszáz éve, Kinizsi idejében mindenféle vassal egymásnak estek az emberek, több tízezer embert lekaszaboltak, ahhoz képest ma Európában béke van. Ha olyan rossz lenne a világ, hogyan tudnék ennyi embernek enni adni, ruhát rájuk és cipőt a lábukra? Hogyan tudnék meleget csinálni ennyi házban? A Jóisten elkezdett egy munkát, azon szépen halad. Magyarországra mint lelkipásztor jövök, pap vagyok, meghívnak előadást tartani, Isten evangéliumát hirdetem. Soha nem mondtam, hogy adjanak nekünk pénzt. Ha valaki ad, azt megköszönjük, a legjobb árfolyamon átváltjuk azt gyermekmosollyá, jókedvvé, kacagássá, imádsággá.

­ Miből tudják az otthonokat fenntartani?

­ Ez több szálból szövődik össze. A román állam is ad valamit, az erdélyi románok is támogatnak. Magyar intézményektől nem szoktam soha kérni, nincsenek benyújtott pályázataink. Elmondom, hogy egy gyerek költsége egy euró per nap. Ha valaki szeretne akár Erdélyből, Magyarországról, Nyugatról egy gyereket támogatni, akkor összehozom vele, hogy az ösztöndíját ő biztosítsa.

­ Az evangéliumot hirdeti. Mennyire fogékonyak a gyerekek a jó hírre, mennyire tudja továbbadni nekik?

­ El szoktam mondani gyerekeknek és felnőtteknek, hogy a nyafogásból és hisztiből nem lehet megélni. Valamit le kell tenni az asztalra. Vagy egy jó jegyet, vagy egy szép verset, vagy a focipályán gólt. Egy jó focistát, jó sza­kácsot a társadalom biztos örömmel eltart, mert ezekre szükség van. Nyafogó emberekre nekem sincs szükségem, a társadalomnak sem. Azt is elmondom a gyerekeknek, hogy a létért küzdeni kell. Minden ember ott, ahol van: a szántóvető a földön, az orvos a rendelőjében, a gyerek az iskolában. Azért, mert valaki árva, nem hiszem, hogy nekem el kell tartani az iskolában. Azért kell tartanom, mert ő küzd, akar valamit.

­ Ezekben a gyerekekben ­ helyzetükből adódóan ­ nyilván benne van a küzdés.

­ A medve nálunk, Erdélyben csúcsragadozó. Van egy nagyszerű ember, ő medve árvaházat működtet. Az erdészek, mikor vágják a fákat, sokszor megijesztik az anyamedvét, a fiatal medve elszalad, két­három bocs ott marad. Az erdészek összeszedik a bocsokat, a fiatalember befogadja. Tíz év alatt több mint száz medvebocsot fogadott be Székelyföldön, Csíkszentdomokos határában, az Olt és a Maros forrásától nem messze. Befogadja, felneveli a bocsokat, visszavadítja a természetbe. Mikor a medve már egyedül is meg tud élni, visszamegy a természetbe. Két évig van nyomkereső rajtuk, nyomon lehet követni őket, merre járnak. Több mint negyven megdöglött, kettőt lőttek le a vadászok, egyet a vonat vágott el, néhányat a nagyobb medvék öltek meg. Még a medvének is küzdeni kell a létéért az erdőben, különben nem marad életben. A mai társadalom egyik nagy problémája, hogy hazudunk a gyerekeknek. Arra neveljük őket, hogy segélyből, támogatásból, pályázatból, kétszínű beszélgetésből meg lehet élni. Nemcsak az én gyerekvédelmi központjaimban, de mindenütt meg kell nekik mondani, hogy nincs esélyed életben maradni, ha nem tanulsz meg dolgozni, ha nem tudsz letenni valamit az asztalra. Lehet egy szép dal, egy nagyszerű nyereg, autóalkatrész, kenyér, de muszáj dolgozni. A Kárpát­medencei magyarság most úgy gondolja, kiharcolja, kiköveteli, kipályázza, mert neki ez jár. Nem jár. A medvének nem jár ki a lét, a medvének a medve a farkasa.

­ Medvék és farkasok után beszéljünk a bárányokról, a Bárányról, Jézus Krisztusról. Ön hol, hogyan tölti az ünnepet?

­ Déván vagyok, legtöbbször a gyerekek között szoktunk ünnepelni. Ha Krisztus kétezer esztendeje közénk mert jönni, az azt jelentette, hogy bízott bennünk. Úgy látta, hogy ebben a Föld nevű projektben van fantázia. Azért mert eljönni közénk, mert hitt az emberiségben. Kíséret nélkül jött, egyedül, mert úgy gondolta, hogy bízhat bennünk. Hogy van bennünk jövő. Számomra ez reményt ad. Ha a nagy Isten Fia egyedül közénk mert jönni, akkor talán én is merhetek embertársaimhoz szeretettel fordulni.

Balla Emőke

Fotó: Nagy Lajos