„Az a nap, amikor nem kacagtattál meg senkit, az a nap elveszett” – vallja Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, aki lélekhangoló adventi gondolatait osztotta meg nemrég Jászárokszálláson. „Lelki edzéstervének” része, hogy merjünk elindulni a szolgáló szeretet útján, és Isten iránytűjét követve, vidámsággal élni.

Hogyan éljük meg az adventet, a karácsonyt? Hogy készüljünk, és tegyük boldogabbá életünket? – tette fel a kérdést előadása kezdetén Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője, aki nemrég az Árokszállási Téli Esték programsorozat keretében a városban járt. Csaba testvér lélekhangoló gondolataiból sokan táplálkoztak, hiszen látogatására zsúfolásig megtelt a Petőfi Művelődési Ház terme.

– Azt gondolom, az advent azt jelenti, hogy elindulunk, rálépünk a szolgáló szeretet útjára, mint a Boldogságos Szűz Mária, amikor elment idős rokonához, Erzsébethez. Hosszú ideig nála maradt, és tette a dolgát, segített neki főzni, mosni, takarítani. Nem elég tehát csak valakire szeretettel gondolni, hanem oda is kell menni, tenni kell érte. Annyi jót, örömöt tudunk adni egymásnak, vigasztalni a bajba jutott embereket. A jó cselekedet jóvá teszi az embert, tetteink ugyanis visszahatnak ránk – elmélkedett Böjte atya, aki humorral fűszerezve számos történetet idézett fel az emberi kapcsolatok, a szeretet, az együttérzés, a boldogság fontosságáról.

Rohanó, stresszes világot élünk, ezért olyan jó időnként megállni, amikor erővel töltjük fel testünket, lelkünket.

Böjte Csaba adventi gondolatait osztotta meg

– Döntsük el, hogy nem hajtjuk annyira magunkat! Hívjuk meg barátainkat például egy kártyapartira, és beszélgessünk! – javasolta. – Nekünk, szerzeteseknek hetente egyszer kötelező rekreálni. A gyerekek egyszer megkérdezték tőlem, hogy ez mit jelent. Elmondtam nekik, hogy a kreáció teremtést jelent, a rekreálni pedig újrateremteni.

Aztán egyik alkalommal meglestek rekreáció közben, majd megállapították, hogy nem volt ott semmiféle kreáció, hiszen kávét, sőt még bort is ittunk, nagyokat kacagtunk, kártyáztunk – mesélte el a humoros esetet Böjte Csaba. Elmagyarázta a gyerekeknek, hogyha egy család vagy más közösség hetente legalább egyszer nem tud leülni játszani, beszélgetni, az a család, közösség előbb-utóbb széthullik. Nem elég tehát csak dolgozni, hajtani magunkat, meg kell állni kikapcsolódni, beszélgetni és oda­figyelni egymásra.

– Manapság van bakancslista, amire az emberek felírják, hogy hová szeretnének eljutni a világban. Azt javaslom, hogy csináljunk egy „szívlistát” arról, hogy adventkor kiket látogatnánk meg, és merjünk, akarjunk elindulni – tette hozzá. Az úton pedig Mária példáját követve fogadjuk be Isten szeretetét és az ima erejét.

De vajon meghalljuk-e Isten hangját, ha eltévedünk az úton? Csaba testvér szavai szerint akkor lesz igazán szép az advent, ha Istenre is időt szánunk, és az imádság csendjében keressük, jó úton járunk-e.

Rosszat mutat a „jókedvhőmérő”

Böjte Csaba ferences szerzetes „lelki edzéstervének” elemeit Mária példája adja, ami természetesen szabadon felhasználható, hiszen mint mondta, nincsen levédve. Három fő pillére van: a szolgáló szeretet útján való járás, Isten szeretete és az imádság, valamint a jókedv.

– Annyi hiszti van, panaszkodás, nyafogás. A televízió híradójában ha húsz hírből kettő pozitív, az már jó. Ha lenne egy „jókedvhőmérő”, vajon egytől tízig mérve Magyarországon hányast mutatna? Úgy gondolom, hogy hiányzik a vidámság a társadalomból – állapította meg. Hozzátette: az a nap, amikor nem kacagtattál meg senkit, elveszett…

Fotó: Illés Anita

www.szoljon.hu