Nem is annyira a távolság, mint a járvány miatt telefonon hívtuk fel Böjte Csaba testvért, aki mesélt pápai áldásról, az internet adta lehetőségekről, gyerekekről és egy vackorfáról is. 

Csaba testvér történetei Déváig vezetnek, oda, ahol a karantén utol érte – ahogy ő fogalmaz. Mindeközben madárcsiripelés hallatszik a vonal túlsó végén, Csaba testvér – úgy képzelem – a templomkertben sétálva adott az idejéből, abból, ami olyan drága mindannyiunknak, és amiből most mégis több adatott.

Amikor az interjú időpontját egyeztettük ezt mondta: „Most szentségimádásra megyek…” Ennek hallatán elkap a szent irigység, a katolikusok többségének a jelen helyzetben erre nincs lehetőségük. Mit mond az otthon maradtaknak?

Az Oltáriszentség elég hatalmas ahhoz, hogy a távolság és a földi problémák ne akadályozzanak minket, ha csodálni akarjuk. Meggyőződésem, hogyha valaki interneten vagy akár telefonon keresztül köszönti és így imádkozik, a jó Isten kiárasztja rá kegyelmét. Mert nem az a lényeg, hogy hány centire vagyunk az Oltáriszentségtől, hanem az, hogy élő hittel hajoljunk felé. Most tényleg nincs lehetőség elmenni templomba, ezért igenis a telefonon, számítógépen keresztül élni kell ezzel a lehetőséggel, hiszen ez a mi Urunk előtt kedves, és az irgalmat nem fogja megtagadni tőlünk. Anyánk, az Egyház is bátran lép fel ezzel kapcsolatban. Ferenc pápa március 27-én Rómába hívott mindenkit, Urbi et Orbi áldást, vagyis teljes búcsúval járó áldást adott mindenkinek, aki a televízióban vagy az interneten nézte. Ilyen még nem volt a történelemben! Isten azt mondta Ferenc pápa elődjének, Szent Péternek, hogy, amit a földön felold, az a mennyben is fel lesz oldva, a Szentatya pedig élt ezzel a lehetőséggel és az interneten keresztül árasztott kegyelmet mindenki felé.

Eddig nem látott számban kerülnek fel a szentmise közvetítések az internetre, ön is így szól a hívekhez. Barátkozik a technikával?

Folyamatosan tanulunk! Persze, amikor annak idején Gutenberg nekiállt és kinyomtatta a Szentírást, volt, akik ördögtől való dolognak tekintették. De az ember mégis megbarátkozott az írott szóval és virtuálissal is meg fog. Ha önnel nem telefonon, hanem élő szóban beszélnék, a lényeg ugyanaz lenne, érezné, hogy szertettel közlök információt vagy butaságokat mondok. Így szerintem bízhatunk az online térben elhangzó üzentekben, információkban. Minden, ami van, az a jó Isten ajándéka, ahogy az internet és az első kőbalta is. Szegény Ádám atyánk hogy járt vele… Adott a fiainak kőbaltát, és nem fejbe verték egymást vele?! Hogy mire használjuk az Isten ajándékát, csak tőlük függ. Én adok értéket vagy én veszek el értéket? Ez a saját döntésem. A szabad akaratot semmi nem írja fölül.

A jókedvet sem szabadna semminek felülírnia. Úgy látom, maga ezt nem is hagyja. Igazán szellemes a kép, amit nemrég megosztott a közösségi médiában. Egy várandós hölgy áll a fotón, mosolyogva tekint le gömbölyödő hasára, miközben ez van mellé írva: egyszer már voltunk karanténban, kilenc hónapig.

A jó kedv, a derű is Isten ajándéka! Nemrég ünnepeltük Gyümölcsoltó Boldogasszonyt, ő nem panaszkodott, amikor gyalog megtett 120-130 km-t és utána nem sóvárogva ment Erzsébethez, hogy megmutassa mennyi vízhólyag lett a talpán, hanem hálaéneket, magnificatot énekelt. Tőle kell tanulnunk! A kereszténység lényege, hogy bár vannak gondok és talán még lesznek nagyobbak is, őrizzük meg a jókedvünket. Ha valakihez odalépünk akár fizikailag, akár az interneten keresztül, akkor örömében ujjongjon fel és ne azt mondja, hogy „már megint itt van a nyakamon”. A gyerekeknek mindig azt mondom, hogyha Isten valahol becsuk egy ajtót, akkor máshol biztosan kinyit egy még szebb ajtót, ahol tovább lehet menni.

Tud most találkozni a gyerekkel?

Együtt vagyunk, mivel engem Déván ért a karantén, és Romániában nem lehet kimenni csak úgy. Egyedül szűk családi körben szabad lenni. De a mi szűk családi körünkben 108 gyerek van. Értük nem jött senki, ezért most is itt vannak, és én nem fogok senkit sem kirakni az utcára, együtt fogjuk megélni ezt az időszakot. Igaz, próbálunk elszigetelődni egymástól, ahogy lehet, de egy közös konyhánk van… Amikor találkozunk, megtartjuk a távolságot, betartjuk a szabályokat. Eddigi életemben nem telet el úgy tíz nap, hogy ne vettem volna a karjaimba egy gyermeket, erre most több hét telt el.

Hiányzik?

Elvonási tüneteim vannak. Ez most a fegyelemről szól. A „ne ölj” parancs azt is jelenti, hogy az aktuális egészségügyi törvényeket betartjuk, hiszen nem csak arról van szó, hogy én beteg leszek, hanem arról, hogy vírushordozó lehetek, és akkor olyan vagyok, mint egy csőre töltött fegyver. Ezért mindenkinek ügyelnie kell arra, hogy ne bántsák és ő se bántson senkit. Így megtartom a távolságot a gyerekektől és próbálom őket is rávenni arra, hogy most így szeressék egymást, ezt betartják. A többit a jó Isten gondviselő szeretetére bízom.

Amennyiben a szűk családi kör számára gondolok, ön közvetlenül látja az oktatási intézkedések nehézségeit. Hogyan biztatja a gyerekeket és a szülőket?

Az egyik nevelőszülő nemrég írt egy levelet egy tanítónak arról, hogy a gyerek nem akar tanulni. Most a szülők rádöbbennek, hogy nem könnyű a tanárok dolga! Délelőtt lekötni a gyerekeket... Adja Isten, hogy mindennek ellenére tudjuk oktatni őket! Nagy kár lenne, ha ez a tanév elveszne! Biztatásként azt mondom, régen is voltak magántanulók, akik felkészültek a vizsgákra és szépen levizsgáztak, majd az eredményük igazolta, hogy megértek a következő tanévre. És adja Isten, hogy ezt a drága időt ne pocsékoljuk el!

Most tényleg több mindenre van idő.

De még mennyi! Hányszor mondtuk, hogy nincs időnk erre sem, arra sem, amarra sem? Hány könyv áll ott az éjjeliszekrényünkön, amit nem volt idő elolvasni? Hát most van. Hajrá! Mindent bele! Tornázni sem volt időnk, mert mindig rohantunk. De most megvan a lehetőségünk, nekiállhatunk és olyan testet formálhatunk, hogy csuda! Hajrá! Használjuk ki az időt a testünkre és a szellemünkre! Hányszor mondtuk azt is, hogy nincs időnk megtanulni azokat a fránya idegen szavakat, és tényleg nem telet rá, de most itt a lehetőség! Ugyanakkor ne feledkezzünk el a művészeti ágakról sem, lehet verset írni, festeni, faragni. Hallottam olyat is, hogy „elimádkoztam volna egy tized rózsafüzért, de nem volt időm”, hát most van idő mind az öt tizedre. Sőt, emeljük a tétet: olvassuk a Szentírás, vegyük elő, keressük meg az interneten! Időmilliomosok lettünk, ez Isten drága ajándéka.

Mit kezd a felszabadult idővel? Mit csinálnak ott Déván az időmilliomos csemeték?

Felássuk a gyepet és veteményezünk, a tuják helyett vackorfát nevelünk, a gyerekek olyan szívesen lógnak körülötte és alig várják, hogy egyék a gyümölcsét. Amikor pedig leteszem a telefont, bemegyek a templomba az élő szentségimádásra, ahol a gyerekek szépen kettesével imádkoznak. Nálunk napi nyolc órát van nyitva a templom, de Jézusra ez nem vonatkozik, neki nem nyolc óra munka jár. Őt igenis bármikor munkára lehet fogni! Használjuk teremtő Istenünket! Osszuk meg egymással üzeneteinket az interneten keresztül! Mert a világ most egy nagy éjszakai repülésben van. Antoine De Saint-Exupéry írja azt az Éjszakai repülés könyvében, biztatva az olvasót, hogy tudjuk, nem látsz semmi, ott ülsz a gépen, iránytű mutatja az utat, de te csak nyugodtan tartsd az irányt és haladjál, mert az éjszakából hajnal fog virradni. Mindenünk adott ahhoz, hogy békében, szeretetben vészeljük át ezeket a napokat.

www.pecsiegyhazmegye.hu