Ez az írás azért is kedves számomra, mert egyik kedves lányom készítette. Marika nálunk nőtt fel és most jogot tanul Kolozsváron.... örvendtem, mikor megkeresett, hogy egy riportot szeretne velem készíteni! Büszke örömmel osztom meg nagyranőtt lányunk írását, 

Csaba t.

Kiváltképp a járvány terjedése miatt az internet adta lehetőségek által, Skype-on beszélgettem Böjte Csabával, aki mesélt a nemrég megjelent Füveskönyvről, a Szentlélek Úristenről és a közel 30 éves dévai Szent Ferenc Alapítványról. – Diósi Mária interjúja.

Diósi Mária: Számos könyve jelent meg a Helikon könyvkiadónál, többek között a legújabb Füveskönyv is, amely „gyógyító gondolatokat tartalmaz, melyek segítenek élni, fénnyel töltik meg a lelket, megvilágítják az elmét”. Egyszóval örömhöz segítő gondolatokat ölel fel. Hogyan jött a könyv ötlete?

Böjte Csaba: Az eredeti elképzelés egy Nagy Könyv volt, a közelgő Eucharisztikus Kongresszus kapcsán, amiben egy kicsit szó esik Erdélyről, a Szent Anna tóról, a gyerekekről… De jött a világjárvány, elmaradt a találkozó, és végül ez született meg belőle. Szoktam mondani, hogy a mai ember mindenféle táplálékkiegészítőt használ, hogy okosabb, szebb legyen, jobban álljon a haja, de arra, hogy a lelkünk tisztább és világosabb legyen, arra nem. Ezen segít a Gyógynövényes könyv, ahogy szoktam nevezni.

DM: Hogyan ismerkedett meg Csender Leventével, a könyv írójával és Lettner Krisztinával, aki a fényképeket készítette? BCs: A Helikon könyvkiadó vezetője ismertetett össze bennünket Budapesten, még 2019 decemberében. Őket bízták meg azzal a feladattal, hogy írják meg, összesítsék gondolataimat, de mindenekelőtt örökítsék meg a közösen átélt pillanatokat. Végtelenül boldogok voltak, hogy nem egy poros könyvtárban leszünk végig, hanem a gyerekek között. Úgy gondolom, mindenki szereti, ha valami olyat teszünk, aminek értelme, értéke is van. Azt éreztem bennük, hogy ők ebben a vállalt feladatban örömüket is lelték. DM: Mennyi időt sikerült együtt tölteni? Hogyan tudtak egyáltalán beszélgetni – hiszen sok más egyéb teendője mellett erre is időt kellett szakítani.

BCs: Én próbálok mindig figyelni a Szentlélek Úristenre. Ha úgy érzem, el kell mennem Nagyváradra vagy Kovásznára, mert baj van, akkor én oda megyek. Amennyiben valaki azt kéri, hogy üljek le vele s beszélgessek, ahelyett, hogy felvigyem a padlásra a ruhákat, nyugtalan leszek, mert nincs sok időm, de ha azt mondja, jön ő velem a padlásra teregetni, akkor ráérek. Ha valaki ráér, és be tud ülni mellém az autóba, rengeteg időt tud velem tölteni. Leventééknek nem volt más dolguk, beültek mellém az anyósülésre, és míg vezettem, tudtunk beszélgetni. Közben ők láthatták, hogy ez nem elmélet, hanem hús-vér gyerekek, emberek, problémák, és van, amit meg lehet jól oldani, van, amit nem. Ez is életszagot ad a könyvnek, ami nem egy filozófiai eszmefuttatás, hanem az élet sűrű lüktetéséből született.

DM: Van egy meghatározott korcsoport, akiknek szólnak ezek a gondolatok?

BCs: A keresztény egyházban az a szép, hogy több mint ötvenezer szent van, a kisgyerektől az aggastyánig minden korosztály képviselteti magát. Meggyőződésem, hogy Krisztus meghirdetett szeretet parancsa felhívás mindenki számára. Éppen ezért próbálom a gondolataimat a 21. század embere számára fogyaszthatóbb stílusba öltöztetni, függetlenül attól, hogy farmernadrágban vagy székely vitézkötéses harisnyában, tiroli nadrágban érinti meg a mondanivaló.

DM: Készült egy közösségi oldal, ahol időközönként az olvasókkal megosztják egy-egy gondolatát…

BCs: Valóban készült egy Facebook-oldal, azzal a céllal, hogy itt is hirdessük a megjelenő könyvünket. Erre nagyon sok visszajelzés jött, többek között sok kérdés is. Egyszer viccesen azt mondtam, akkor írjuk meg a második könyvet, úgy, hogy az emberek kérdeznek, mi próbálunk válaszolni egy közös beszélgetés alatt, és Levente majd ezt rendezi. Persze, ez most már nagyon macerás lett, mert egyfelől sok kérdés jön, másfelől pedig nagyon szétágazóak. Nehezen is érjük el célunkat, de jó móka lesz. Több kerekasztal-beszélgetés kéne a Kárpát-medencében is, ahol egymást meg mernék kérdezni az emberek, ahol nyíltan, őszintén lehetne beszélni, ahol a keresztény értékeket védenénk. Erre is biztatok mindenkit, ne féljünk egymástól. Merjünk kérdezni. Ennek következtében nagy szeretettel várom a hozzászólásokat az oldalon. Járjunk körbe bizonyos témákat közösen, keressünk az evangélium fényénél megoldásokat, és ne söpörjük nehézségeinket a szőnyeg alá.

DM: Önt mindenki úgy ismeri, mint aki mindig jön-megy, teszi a dolgát, hogy elláthassa a nagy családját, gyermekeit. Ennek fényében melyek az elkövetkezendő célok? 

BCs: Otthonainkban minden tavasszal megújítjuk szövetségünket, ahogyan Árpád vezér is a különböző törzsekkel: avarokkal, szlávokkal, talán velünk, székelyekkel is tette. Azt gondolom, minket ez köt össze: a tudatos egymás melletti döntés. Ezt én komolyan veszem. Gyermekeim, bár nem vér szerintiek, mégis összetartozom velük. „Egy vérből valók vagyunk.” Ennek kapcsán, szeretnék készíteni egy nagy filmet is, hiszen 2023-ban 30 éves lesz a Szent Ferenc Alapítvány. Elképzelésem szerint a legvége az lenne, hogy a csíksomlyói nyeregbe minden gyereket, unokát, támogatót meghívnánk a szövetségünk megújítására.

Diósi Mária

www.olvasat.hu