„A házasságkötésnél a pap, a násznép csak tanú, a vőlegény a főpap, ő szolgáltatja ki kedvesének a házasság szentségét, és valamilyen módon így maga is szentséggé válik, hisz életével, hűséges szeretetével megszenteli a kedvesét. Természetesen ez fordítva is igaz: a család szentélyében az édesanya főpap, hisz az oltár előtt életre szóló igenje hozza létre a házasság szentségét. Földi élete során jóságával, szeretetével nap mint nap megszenteli férje, gyermeke életét.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Nem kezdhetem el magyarázni egy árvának azt, hogy nézd, elhagyott az Anyád, azért vagy most itt nálam. Ezzel még mélyebbre lökném a gödörbe. Ha viszont a karomba veszem és elviszem játszani, időt töltök vele, együtt étkezünk, akkor már tettünk több lépést is az ő normális élete felé. Na most valahogy így működik velünk kapcsolatban is Isten az olyan válságok idején, mint a mostaniak – mondja Böjte Csaba ferences szerzetes.
