Nem kakukkfiókák már Böjte Csaba szárhegyi gyerekotthonának lakói. Kedvelik őket a községben, mindig kerül jótevő, aki az asztalt megteríti, tűzifával segít. A gyerekek három kívánsága mellett egy negyedik is teljesült: új otthonukat a múlt héten áldotta meg Csaba testvér.

 Eljárt már az angyal a szárhegyi otthonba. Vakációzás előtt kap­ta meg a kért ajándékokat az otthon 32 lakója, ami mp3-as lejátszón és mobiltelefonon kívül bármi lehetett. Az angyal segítői magyarországi családok voltak: hozzájuk jutott a hátrányos sorsú gyerkőcök három kívánságot soroló levele, s így postafordultával már jött is a pakk a gyönyörű karácsonyfa alá.

– Idénre kinőttük a ferences kolostor melletti kis házunkat, már nem fért el 32 bentlakó gyerek plusz ugyanennyi szárhegyi napközis, akiknek délutáni foglalkoztatásáról gondoskodtunk. Amikor Csaba testvér megvásárolta a gyergyószentmiklósi volt szülészet épületét, úgy gondoltuk, odaköltöztetjük a nagyobb diákokat. De az ingatlan felújításához sok pénz és idő kell, így született egy másik megoldás: a Tatár-dombnál lévő egykori kollektívgazdaság emeletes épületét vásárolta meg és újította fel a Szent Ferenc Alapítvány. Ide költöztek át az általános és középiskolás bentlakóink. Magyarországi támogatók jóvoltából lovakat is kaptunk, egy lovardát alakítottunk ki, s ma már minden gyerekünk jól lovagol… Lassan határt kell szabjunk, mennyi időt tölthetnek a hat lóval és két pónival – újságolja Csergő Hajnal, az otthon vezetője.

A güdöci letérőnél lévő ingatlanból jár iskolába a 13 gyerek, a középiskolások egyéves ingyenbérletet kaptak egy szállítócégtől, a kisebbeket a güdüci gyerekekkel együtt hozzák-viszik naponta.

Nemrég egy gyergyói pedagóguscsalád segített a nagyok otthonának berendezésében: három szobára való bútorzatot adtak át a gyerekotthonnak.

– Írásos kézimunkák, csipkék is voltak az adományban, annak örültem, hogy berendezhetünk egy népművészeti szobát is. De minden szobába jutott egy cserge, egy díszpárna, igazi székelyes, házias lett az otthonunk – lelkendezik Csergő Hajnal. Húsz fenyőfaágyat csináltattak, Csaba testvértől asztalokat, padokat kaptak, egy újfalvi cégvezető pedig megengedte, hogy bútorlerakatából kedvére válogasson – Isten nevében. – Számtalanszor előfordult, hogy nem tudtuk, mit teszünk másnap az asztalra. De este biztos, hogy kopogott valaki, és hozott valamit. Nem kell aggódnunk, Isten mindig kirendeli a segítőt – mondja az otthonvezető.

– Csaba testvér gyerekeit elfogadta a község. Szorgalmasak, munkaszeretők, egészségesek, becsületesek. Igaz, a tanulás nem erősségük, s én sem erőltetem. Legyenek inkább közepes tanulók, mert nem diploma kell ahhoz, hogy becsületes emberek, jó anyák és apák legyenek. Nem vesszük el a szülőktől, és nem adjuk örökbe ezeket a gyermekeket. Szüleik helyett neveljük őket, ha otthon nem adottak erre a körülmények. Nagy örömmel mennek haza, de szívesen jönnek vissza hozzánk – állítják egybehangzóan a pótszülők.

Csergő Hajnalnak az az elve, hogy szeretve kell nevelni. A nagy szigor csak odavezetne, hogy füllenteni kezdenének a gyerekek. Az őszinteség viszont csupán öt percig fáj. Tizennyolc éves bentlakó is van, aki kérdés nélkül bevallja, ha verekedett, a lányok tanácsokat kérnek, s nem gond megkérni őket, hogy segítsenek a házimunka végzésében. Az otthon minden szegletét átjárja ez a hangulat. Fülig érő mosollyal fogad a nagylányok nevelője, a lovarda gazdája is, s egész biztos, hogy nem a fizetés fejében ilyen kedvesek.

Jótékonysági bál lesz Szárhegyen december 26-án, a bevétel egy részét Csaba testvér gyerekeinek szánják. Ingyen zenél a muzsikus, a kultúrházért nem kell bért fizetni, a meghívók kinyomtatását a községvezetés állta… Ragadós a lendület, amit a gyerekotthonban tapasztalunk. S ha fogyna is, elég csak pár percre Böjte Csabára gondolni, aki kétezer gyerekre visel gondot.

Balázs Katalin 

www.honline.ro

{zoomcat catid=743}