Böjte Csabát, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítóatyját keveseknek kell bemutatni, élete, munkássága, az árva gyerekekért végzett missziója itthon és határainkon túl is kivívta az emberek csodálatát. Kézdivásárhelyen nemrég bemutatott könyve kapcsán beszélgettünk vele, az esemény szintén példázta Böjte atya „erejét”, a rendezvényen idősek és fiatalok egyaránt itták minden szavát.
Néhány idézet Csaba testvértől
„Az embereket csak szeretve lehet jobbá tenni.” „Az idő nem fontos, ne sajnáld a napokat. Az ünnepi ebédhez a szakácsnő sok-sok mindent belevág egy nagy fazékba, ezért fogadj be te is mindent. Hordozd saját magad és mások fájdalmát, a titkokat, melyek körülvesznek. Ne siess! Az eszmélés lassan, de biztosan, végtelen csendben, derűsen történik. Környezeted megzavarhatja, de meg nem szakíthatja mindezt. Lassan lehiggadsz, megnyugszol. Kitisztulnak gondolataid, vágyaid, hatalmas béke önt el. Megvilágosodsz. Felsejlik Isten végtelen nyugodt keze vonása a világon. Mint felhővé szelídült tajték, onnan fentről mindent sokkal tisztábban fogsz látni. Források fakadnak fel benned. Érezni fogod magadban az erőt, amely most már nem magadért: értük, a világért fakad. Már nem harcolni akarsz, hanem teremteni. Nem gyűlölsz senkit és semmit, nem pusztítani akarsz, hanem segíteni, alkotni, életet adni, a beléd áramló fényt továbbengedni, árasztani. Hiszed, hogy nemcsak része vagy a világnak, hanem partnere a mindenséget szeretetből szakadatlanul tovább teremtő Istennek… Érzed a hegyeket mozgató erőt magadban, tudod, hogy emberek fognak születni, talpra állni, gyógyulni szavadra. De még ez sem fontos. Semmi sem fontos, csak az a KAPCSOLAT, mely nap mint nap, lassan felkel, és beragyogja világodat. Istennek társa vagy…” „Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan oda állnak mellé.” „Szeretném a magyarság figyelmét az élet felé fordítani. A gyermeki élet pedig maga a csoda. Minden gyermek üzenet az emberiség számára: Isten szeret bennünket. Gyermeket nevelni – Istennel való találkozás. Jézus azt mondta: aki egyetlent is befogad a legkisebbek közül, engem fogad be.” „Legyél azzá, amiért születtél, merd vállalni önmagad, és boldog leszel!” „Hiszem, hogy ezen a földön a legnagyobb érték az élet.” „Mibe kerül az embernek, ha hazafele menet találkozván egy kóbor kutyával, ahelyett, hogy belerúgna, lehajol hozzá és megsimogatja, így szerezve magának egy újabb barátot.” „Isten több mint 2000 évvel ezelőtt indította útjára a Föld nevű projektet, amelynek működése mindeddig hibátlan volt, nem szabad, hogy egy válságos időszak letörjön bennünket…”
– Ön könyvbemutatót tartani látogatott Kézdivásárhelyre, de én biztos vagyok benne, hogy akik részt vettek az eseményen, azok ennél sokkal többet kaptak.
– Számomra a könyvem népszerűsítése csak másodlagos cél volt, az igazi ok, amiért ide látogattam, egy kis szeretet becsempészése ezekbe a nehéz hétköznapokba. Ha hitemmel, reményemmel, szeretetemmel egy kicsit jobbá tudom tenni ezt a világot, akkor már megérte, hogy eljöttem.
– Az állam hogyan fogadta kezdetben az önök tevékenységét, segítette, gátolta, vagy esetleg semmilyen visszajelzés nem volt részükről? Milyen kapcsolat alakult ki mostanra?
– Az 1990-es évek elején, amikor elkezdtünk működni, akkor a gyermeknevelés még állami monopol volt, és az, hogy egy civil jelent meg a pályán, aki ráadásul pap, szerzetes, magyar ember, kicsit furcsa volt. De én úgy érzem, az elmúlt évek alatt ezeket a kölcsönös előítéleteket sikerült lebontanunk, és nagyon jó viszonyban vagyunk a különféle hatóságokkal. Kezdetben semmivel nem támogattak, most, ha én előteremtem a költségek kétharmadát, az állam hozzátesz egyharmadot. Ez nem sok ugyan, de a kezdeti semmihez képest segítség. Persze ez nem jelenti azt, hogy ők nem kérik számon rajtunk a különféle törvényeiket, előírásaikat, de ennek ellenére most már érzek bizonyos tiszteletet, megbecsülést részükről. Konfliktus persze mindig akad, de ahhoz is két ember kell, és én úgy próbálom megoldani a helyzeteket, hogy ne én legyek a vita kezdeményezője. Erre talán egy példa lenne a legérzékletesebb. A dévai polgármester az elején sehogy sem akart működési engedélyt adni nekünk, leveleinkre nem válaszolt, semmibe vett. Elérkezett a névnapja és én egy sereg gyermekkel elmentem és felköszöntöttük. Mondtam a gyerekeknek, hogy nézzétek meg, milyen jó ez a bácsi, ő a város atyja, ha majd nem lesz, ahol lakjunk, ide költözünk. Rá egy kis időre megkaptuk a működési engedélyt.
– A tevékenységbe külföldiek is bekapcsolódnak. Kik ők, milyen cél vezérelte őket, amikor Romániába jöttek dolgozni?
– Egyszer viccesen mondtam, hogy én nem olyan vagyok, mint Gyurcsány, nekem a határon túli magyarok is jók, a roma és a „koprodukcióban” született gyerekek is ugyanolyan kedvesek. Több magyarországi munkatársunk is van, de vannak segítőink Amerikából, Japánból, és az idők során voltak már angol és német önkénteseink is. Ezeket az embereket minden esetben a segíteni akarásuk vezérelte ide, semmiképp nem az anyagi szempontok. Minden emberben benne van a jóság, jót tenni jó, az ember szíve eltelik fénnyel és szeretettel, ha valami jót cselekedhet, én azt hiszem ez az, ami itt tartja őket.
– Az alapítvány összeforrt az ön nevével, személyiségével. Ha ön majd egyszer nem tudja ezt a munkát tovább folytatni, meg fog állni az alapítvány a saját lábán, az ön oltalmazó szeretete nélkül?
– Mi mind csak eszközök vagyunk Isten kezében, az, hogy most Isten ezzel a ceruzával vagy mással akar írni, az ő dolga. Több mint 200 munkatársam van, akik nagyon lelkesek és elkötelezettek az ügyben. Igaz, hogy nekem van a legnagyobb szavam, de szerintem, ha a célok ugyanazok maradnak, akkor nélkülem is működni fog.
– Manapság kétszer is meggondolja az ember, hogy hová adja azt a bizonyos 2 százalékot. Ön hogyan tapasztalta, mennyire segítőkészek az emberek?
– Amint már többször is hangsúlyoztam, minden ember jó, ha valaki ezt nem hiszi, álljon neki valami jót tenni, és meglátja milyen sokan oda állnak mellé. Az alapítványunk 2005- től fogadhat el adóátutalást, azóta minden évben komoly terveket sikerült ebből megvalósítanunk. Kovásznán van egy gyermekvédelmi központunk, amelyet a 2006-os 1 százalékból vásároltuk meg és újítottuk fel, tavaly ugyancsak a 2 százalékból sikerült a csíksomlyói régi árvaházat felújítani.
– Tervben van-e újabb otthonok létrehozása?
– Azt szoktam mondani, ha túl sok a baleset, akkor nem több baleseti kórházat és orvost kell munkába állítani, hanem a közlekedési szabályokat kell felülvizsgálni és újrafogalmazni. A legfőbb problémát az élettempóban, az életvitelben látom, a 90- es évek kezdete óta túl nagy sebességre kapcsoltunk, túl gyorsan, egyszerre akarunk házat, autót, mindent, ez töri össze a családokat. Ezért jöttem el most is, hogy ne csak a könyveimen keresztül, hanem személyesen is arra biztassam az embereket, hogy lassabban, biztosabban haladjunk előre, mert bármilyen jó sebészeti kórházak vannak, és bármennyire jól összerakják az embert, sokkal jobb, ha össze sem törik.
Pál-Varga Réka
www.hirmondo.ro
