Interjú Böjte Csabával

ImageMerjük szeretni egymást!

Böjte Csaba az életet adó szolidaritásról

 

 

 

 

 Csaba Testvérként ismeri az ország, mióta Déván létrehozott egy alapítványt a nehéz sorsú gyerekek megsegítésére. Manapság közel kétezer kisgyerekről és fiatalról gondoskodik. Böjte atya végtelen szeretettel beszél róluk, talpal és gyűjti az adományokat az intézmény fenntartására. Olyan ember, aki a hitről nemcsak prédikál, hanem meg is éli. Gondolatait írásban is közreadta, a könyvfesztiválra napvilágot látott második, a szentségekkel foglalkozó könyve, melyet Karikó Éva – a magyar Schönstatt családmozgalom Oázis című lapjának vezetője – szerkesztett.

Image- Olvastam valahol, hogy az előző kötetét (Ablak a végtelenbe) tulajdonképpen hittankönyvnek szánta, az Ön által működtetett otthonokban nevelkedő gyerekeknek. Úgy fogalmazott: az istenkeresők számára íródott a könyv.
- A szerkesztő, Karikó Éva is felnőtt korában tért meg. Mesélte, hogy nagyon sok kérdésben kétely maradt benne. Vágyott arra, hogy egyszerűen és hétköznapi nyelven kapjon válaszokat a teológiai kérdésekre. Így kezdtünk el beszélgetni. Próbáltam olyan kényes kérdésekre is őszintén, alázattal a legjobb tudásom szerint megfelelni, amiket a mai fiatalok feltesznek. A gyerekeknek nem lehet okoskodni, ha nem beszélünk érthetően, könnyen elkezdenek sms-t írni az asztal alatt. Nem teológusoknak készült ez a könyv, hanem egyszerű, kereső embereknek.
- A szerkesztőnő olyan kérdéseket tesz fel a hittel és az egyházi dogmákkal kapcsolatban, amiket tulajdonképpen bárki, akár mi magunk is feltehetnénk. A válaszadása nagyon gyakorlatias, látszik, hogy egy régóta gyakorló pap sokszor megfogalmazott válaszai, és a bibliai példázatok, illetve a mindennapi életből vett hasonlatok épp a maguk egyszerűségével teszik közérthetővé a hit bonyolult titkait.
- Fiatalokra, kamaszokra gondoltam a könyv írásakor. Nagyobb iskolásaink és középiskolásaink is vannak Déván. Nem hittem volna, hogy ilyen sok kiadást megér a könyvem, úgy tűnik, hogy az emberek keresik a válaszokat.
- Az előző kötet a Hiszekegyen ment végig, az apostoli hitvallás pontjait tárgyalta, míg jelen kötet a hét szentséget járja körül alaposan. Miért éppen ezt a két témát választotta?
- Az első kötet címe: Ablak a végtelenre. Az ember kiül az ablakba és néz előre a távolba. Eszmélődik. A második könyv már gyakorlatibb – és ha lenne egy harmadik a Tízparancsolatról, az még inkább az lenne – arról szól, ahogy az ember el kell induljon a felfedezett, meglátott szépség felé és Isten társ lesz ebben a vándorlásban.
- Aktuálisan, 21. századi szemszögből válaszol a kérdésekre, vagy legalábbis elismeri, hogy az egyház álláspontja is változik bizonyos témákban.
- A kérdéseket én is nap mint nap felteszem magamnak, vagy feltettem egy időben, nem akarnék másnak olyan szellemi/lelki ételt felkínálni, amit én magam nem fogyasztok szívesen. Nem vagyok teológus, nem doktoráltam a témában, csak kellő alázattal és szerénységgel merek nyilatkozni, nem vagyok tévedhetetlen és nem biztos, hogy mindenre teológiailag pontos választ adok. De minden segítséget és javítást elfogadok, ha ezzel jobban meg tudok világítani egy kérdést.
- Volt példa arra, hogy kritizálták egyházi feljebbvalói vagy egy teológus?
- Nagyon féltem az elején, és nemcsak attól, hogy a katolikus egyház elöljárói mit fognak szólni, hanem hogy a protestánsok, vagy más felekezethez tartozók hogyan fogadják. Jó élmény, hogy találkoztam unitárius lelkész házaspárral, aki esténként a könyvből elmélkedik, vagy zsidó rabbival, aki dedikáltatta a könyvet, mert szerinte szépen írtam a zsidó kérdésről. Negatív támadást eddig nem kaptam.
Image- Minden egyes témában – legyen az keresztelés, bűnbocsánat, eucharisztia, bérmálás vagy házasság – megjelennek kis védencei, a kétezres árvasereg, és az a végtelen odaadás és szeretet, ahogy az ő sorsukat felügyeli. A keresztelés szentségét tárgyalva felhívja a figyelmet a gyermeknevelés fontosságára és a keresztszülők felelősségére, az Oltáriszentség kiszolgálásában a közösségi együttlétre.„Nekem minden gyerek egy csoda” – írja és a józsefi apaságról beszél. Mit jelent ez pontosan?
- A legtöbb férfi a test és a vér kívánságából lesz édesapa, Szent József meg Isten akaratából lett az, vállalta hogy felneveli a Kisjézust. Ilyen értelemben én is józsefi apának tartom magam, mert a Jóisten rám (is) bízta őket. A kétezer gyerek mintegy fele nálunk is lakik, 8-9 fős családokban nevelőkkel, a többi gyerek esténként hazajár, de nálunk eszik, iszik, tanul, ruházzuk őket, szabadidős programokat szervezünk nekik, és lelki nevelést is kapnak.
- Bár nem mondja ki, a valódi ökumenizmust és toleranciát éli meg, és igyekszik továbbadni a dévai gyerekeknek, jól látom?
- Nagyon örvendek, ha így látja. Nem volt szándékomban mindenkinek megfelelni. Az igazságot és a teológiai igazságot próbáltam körüljárni.
- A szövetségek válságát éljük – fogalmazza meg – egyre kevesebb a házasság, a gyerek, vagy a pap.
- Jelenleg hatalmas önbizalomhullám van, mindenki úgy érzi, hogy önmagának elég. Nagy alázat kellene ahhoz, hogy belássa az ember, hogy a másik nélkül kicsi vagyok, gyenge vagyok, sebezhető vagyok. Tudatos vágyódás kell ahhoz, hogy társat keressek, akivel egy életre szövetséget kötök, családom legyen, egy néphez, nemzethez tartozzam. Ezt a vágyat is próbáltam feléleszteni a könyvben. Hiszek benne, hogy előbb-utóbb elementáris erővel fog feltörni az emberekben az igény és elhiszik, hogy ez a jó nekik.
-„Jó buli szerzetesnek lenni”-nyilatkozza. Mit gondol, lesznek követői?
- Naponta jelentkeznek nálam önkéntesek személyesen, levélben. Életre szóló elkötelezettséget, szerzetességet persze ritkán választanak. Tény, hogy most az egyházi hivatás leszálló ágban van. Pedig nagyon vagány dolog Isten közelében élni, ez a hivatás nem fog kihalni.
Szénási Zsófia

Út a végtelenbe

Csaba testvér Isten iránytűjéről és ajándékairól

Helikon Kiadó, 250 oldal, 2990 Ft