Szentmisével, koszorúzással, Role-koncerttel és kulturális műsorokkal emlékezett a Szent Ferenc Alapítvány és a Gyergyói-medence népe az 1658-as tatárjáráskor tanúsított összefogásra és bátorságra a Ditró és Szárhegy közötti Tatárdombnál, ezzel kérve áldást az új tanévre.

A szombaton 11 órakor kezdődő szentmisét Portik-Hegyi Kelemen gyergyószentmiklósi esperes celebrálta ferences szerzetesek és a Gyergyói-medence papjainak társaságában. A nagy tömeget vonzó szertartást a Role együttes zenéje tette fennköltebbé, amely az esperes úr szavaival élve „Kájoni János által gyűjtött zenét játszott új hangszerekkel, új feldogozásban.”

A szentbeszédet Böjte Csaba atya, az ünnepség megálmodója tartotta, aki Szent Lászlót mint szabadító szentet, Erdély védőszentjét állította a hallgatóság elé. Az ő történetét Papp Kincses Emese dolgozta fel egy rockoperában, amelyből a megemlékezés résztvevői is hallhattak ízelítőül néhány dalt.

– Mi szabadok vagyunk-e? – hangzott Csaba atya kérdése, aki rámutatott, a szabadság elvesztése nagyon apró dolgokban rejtőzhet: lusta vagyok ágyat vetni, lusta vagyok elmenni orvoshoz, vagy éppen a szent gyónást hanyagolom. A bűnök így béklyóznak meg bennünket. De rabbá tehet a tudatlanság is: így iskolakezdés előtt nemcsak a gyerekekben kell tudásvágynak lennie, hanem a felnőtteknek is törekedniük kell arra, hogy szakmájukban fejlődjenek, nyelveket tanuljanak, kísérletezzenek, hogy gondjaik megoldásában ne legyenek kiszolgáltatva másoknak.

Csaba atya elmondta a hallgatóságnak, hogy milyen céllal hozta létre ezt a megemlékező ünnepet ezelőtt három évvel: látta, hogy milyen nehéz az olyan gyerekeknek iskolát kezdeni, akiknek nincs családi hátterük. Kell nekik a bátorítás, a példa, így talált rá a ditrói és szárhegyi székelyekre, akik 1568-ban összefogtak, bátrak voltak és a tatárokkal szemben megvédték otthonukat. Az atya örömmel látta, hogy most már nemcsak a Szent Ferenc Alapítvány gyerekei gyűlnek össze a bátorító rendezvényre, hanem a környék nagyon sok kereszténye.

A szárhegyi Ervin atyával arról álmodnak, hogy egy Kájoni János kulturális központot hoznak létre a tatárdombi emlékmű közelében, amely állandó színpadot és oltárt biztosít majd a rendezvény számára. Ugyanide egy kiállítótermet is terveznek, ahol a Gyergyói-medence nevezetességei lennének megtekinthetők.

– Álmodozni kell, hiszen még ötven évvel ezelőtt is álmodoztunk, amikor az álmodozásért is megbüntettek, akkor most hogy ne álmodoznánk? – tette fel a költői kérdést Ervin atya. Arra biztatott, hogy legyünk büszkék, hiszen értékes kultúrát örököltünk, de ezt az értéket ápolni, fejleszteni kell.

Miközben a színpad mögött már két hatalmas bográcsban az ebédre szánt gulyás rotyogott, a tatárdombi emlékmű megkoszorúzására került sor. A síremléket a ditrói és szárhegyi önkormányzat, a pártok helyi szervezetei és a Székely Nemzeti Tanács koszorúzta meg, majd énekeltük himnuszainkat.

A koszorúzást követően a Role együttes a Szent László rockoperából adott elő részleteket, majd elfogyasztottuk az igen finom gulyást. Az ebéd után néptáncos fellépés, lovasbemutató, végül pedig a Role újabb színrelépése következett. A változatos, szinte egész napot kitöltő program nagyon változatos volt, amelyen a nagyszámú közönség jól szórakozott és lelkiekben is épült. Tatárdombon egy újabb emblematikus, már hagyományossá vált székelyföldi rendezvény kiteljesedésének voltunk tanui.

Szöveg: Köllő Zsófia