Családról, a szülői örömökről beszélt Böjte Csaba testvér Alfaluban, ahol a Nők a Nőkért Szövetség szervezésében anyáknapi előadást tartottak kedden. Ugyanakkor a ferences szerzetes példaként hozta fel Boldog Apor Vilmos, az egyetlen boldoggá avatott székely vértanú életét. A székely szent ereklyéjéhez járulhattak a jelenlevők, segítségét kérve problémáikhoz.

Az alfalvi római katolikus templom padjai megteltek érdeklődőkkel, akik kíváncsian szívták magukba Böjte atya buzdító szavait. Az előadást Böjte Csaba Alfaluban működő csoportjának rövid énekes-verses összeállítása indította, majd a 94 éves Antal atya Apor Vilmosról írt, 900 soros verséből adott ízelítőt a jelenlevőknek.

„A durva, erőszakos világban nem tért le a szeretet útjáról”

Böjte Csaba ismertette a nők és gyermekek védelmezőjének, Apor Vilmosnak az életét. „Székely legény volt, Háromszékről származott, az édesapja Segesváron volt főispán” – kezdte a székely vértanú bemutatását a ferences szervezetes. Édesapjuk korán meghalt, három testvérével árvák maradtak – folytatta. Később teológiát végzett, le is doktorált. 1915-ben, a világháború idején szentelték pappá, rögtön egy vonatra került, hogy vigasztalja a sebesülteket, engedje utolsó útjukra a haldoklókat. 1918-ban Gyulán lett plébános, ahol az ő közbenjárására 40 férfit hazaengedtek a fogságból. Hadiárváknak gyűjtött, rendszeresen támogatta a magukra hagyottakat. 1941-ben nevezték ki püspöknek. Azokban az időkben veszélyes volt ilyen tisztséget betölteni, de vállalta, egyetlen kérése volt: saját plébániáján szenteljék fel. „A durva, erőszakos világban nem tért le a szeretet útjáról”– hangsúlyozta Csaba testvér. A katonák elől több száz emberrel a pincébe menekülő püspököt 1945-ben lelőtték. Több helyen is megsebesült, mert nem hagyta, hogy a katonák elvigyék a rejtőzködő asszonyokat. „Szembement a katonákkal, tette, amit egy igazi férfinak tennie kell” – emelte ki Böjte Csaba. Megjegyezte: sokan nem tudnak róla, mert a kommunista rendszerben megtettek mindent, hogy még az emlékét is föld alá temessék. A háború során a templom kriptájába temették, a hívek értékes vörös márványból sírhelyet alakítottak ki a Győri Székesegyház alagsorában. 1986-ban második temetésére is sor került.

„Mások családjáért Apor Vilmos az életét áldozta, vajon mi saját családunkért mire vagyunk képesek?”– tette fel a kérdést Csaba testvér. Megemlítette: mostanában egyre többször hangoztatják, hogy az utóbbi 10 év alatt 12 százalékkal lettünk kevesebben Erdélyben. „Olyan könnyen elengedjük egymást”– mondta. Történettel példázta, hogy nem azért kell imádkoznunk, hogy fiataljaink külföldön kapjanak munkát, hanem azért, hogy itthon maradjanak. „A mai világban nem orosz katonák választanak szét, de a gonosz léleknek van más módja rá” – tette hozzá.

A legtöbb ember a test kívánalmából válik szülővé, Szent Józsefet megkérte a Mennyei Atya, hogy vállalja Jézust. „Józsefi értelemben érzem magam apának, úgy érzem, Isten megkért, hogy árva gyerekeket fogadjak be”– magyarázta. Így ő is szülő lehetett. Szerinte nagyobb öröm nincs, mint odaülni az asztalfőre, látni növekedni a gyermekeket, gondoskodni róluk. „Jó dolog szülőnek lenni, egymásért kiállni. Apor Vilmos oda tudta adni az életét, tanuljunk tőle, hisz példaképet állított a székelyek elé”– hangsúlyozta. Az ünnepség keretében a jelenlevők egymás kezét megfogva imádkozták el a Miatyánkot, Böjte Csaba biztatására „fogadjuk meg, nem engedjük el egymás kezét, hisz egy nép, egy család vagyunk”.

A közös imádkozás után a helyi iskola IV. A osztályos diákjai furulyáztak, miközben mindenki megérinthette Boldog Apor Vilmos ereklyéjét, kérve segítségét kívánságuk, problémájuk megoldásához.

Csata Beáta
szekelyhon.ro