Csaba testvér jelenleg a legerősebb „reklámarca” a katolikus egyháznak, értékrendnek, a vallásos életnek. Könyveiben is arról beszél, hogy hogyan érdemes élni.

Nem arról, hogyan kell, hanem hogy szerinte hogyan lenne érdemes. Az autószerelőből egy éven keresztül bányásszá lett kolozsvári férfi egy nap ferences ruhát öltött; ma egy több ezer árvát gondozó szervezet vezetője. Egy-egy kiadványa eseményszámba megy. Legutóbb a budapesti Könyvhéten alkalmam nyílt személyesen is meggyőződni erről, a tiszta szó erejéről, mikor hosszú, kígyózó sorait láttam az atya rajongóinak, akik a szerzetes dedikációjára vártak a Helikon Kiadó standjánál, vagy csak arra, hogy váltsanak vele néhány szót – szakadó esőben.

A szeretet bölcsője korábbi szerzőtársával, Karikó Évával közösen készült, aki Csaba testvér előadásait ezzé a szép könyvvé szerkesztette és a fejezetekhez az elmaradhatatlan verseket válogatta. A téma a házasság, ami talán meglepő, hiszen egy cölibátusban élő pap mit is tudhat erről, gondolja az olvasó. Ez a kérdés az egyik előszó címe is. A számos érv közül, amelyet a könyv felhoz ennek ellenében, talán a legmeggyőzőbb, mikor felteszi a kérdést: „Vajon ki tud többet egy szívműtétről: az, akit operálnak, vagy az, aki a beavatkozást végzi?”Csaba testvér olyan szemszögből közelíti meg a házasságot, amelyből nézve az olyan, mint egy autó, amely ha elromlik, vagy csak kifogy belőle a benzin, akkor meg kell javítani, vagy újra kell tankolni, és nem félreállni vele, otthagyva az út szélén. Számára az ember nem csak hús és nem csak csont. Lélek is. A házasság előtti szexet ahhoz hasonlítja, amikor az étkezést nem az aperitiffel kezdjük, hanem a desszerttel. Felteszi a kérdést: ha a házasság előtti együttélés, a másikkal való élet kipróbálása olyan jó, miért nem boldogabbak a mai házasságok, miért nem stabilabbak a kapcsolatok. Még ha nem is értünk egyet sokszor vele, ha megrögzött szabadelvűek vagyunk, vagy ha nem is hiszünk Istenben, akkor is azon kapjuk magunkat, hogy ha beleolvasunk ebbe az aranyozott borítójú kiadványban, a könyv szelíd gondolatai és életünket terelgető tanácsai megragadnak bennünk. Elhisszük: Isten szerelmes levelei vagyunk valaki számára, hogy érdemes küzdeni is akár a boldogságért, a másikért, hogy a házasságkötési szertartás egy nyilvános szerelmi vallomás lehet.

A szeretet bölcsője lapjain szó esik babysitterről, anyósról, munkahelyről, közös házról, limlomok gyűjtéséről. És természetesen a gyerekvállalásról is, a vajúdástól a felnőtt gyerek kezének elengedéséig. Csaba testvér a mindennapi életből tudja, mennyi gyermek marad magára. De elsőre talán meglepő módon mégis a minél több gyermek vállalása mellett érvel. Arra születtél, hogy otthonodat megtöltsd kacagó gyermekekkel – mint írja ő, aki a világ egyik legnagyobb családjában él. Hiszen „a nagycsaládnak csodálatos íze, színe, formája, varázsa van”.  Persze nem minden fenékig tejfel, ahogy a mondás tartja. A könyv nem megy el olyan témák mellett sem, amelyek ugyanúgy az élethez tartoznak, mint a nevetés, az öröm.A házasságban termő tövisekről: a fájdalomról, veszekedésről, válásról, a másik elvesztéséről. Szerinte a házasság olyan is, mint az autóvezetés, ami előtt természetes, hogy órákat kell venni, mielőtt forgalomba merészkedünk.  És az egyetlen iránytű, amit használhatunk a bajban, ha elbizonytalanodunk az úton, az a tudat, hogy az Isten egyetlen törvényt adott nekünk, a szeretet parancsát.A könyv az életből vett megfigyelések, a mindennapjainkból hozott hasonlatok mellett természetesen ezer szállal kapcsolódik a keresztény valláshoz. Magától értetődően használja Csaba testvér a Bibliát, mindennapnak is megélve a benne leírtakat, például mikor a megbocsátásról, kiengesztelődésről ír, Jézust hozza fel példának, akinek esze ágában sem volt nagypéntek után „sértődötten duzzogni”. Igazi ajándék tehát A szeretet bölcsője azoknak, akik el akarnak indulni a házasság útján, és azoknak is, akik épp rajta sétálnak. Erőt adó csomag, hogy végül méltóak legyünk az Élet koronájához.

mno.hu