A Kaposvári Állattenyésztési Napok, Vadászati és vadgazdálkodási kiállításán a Hubertusz misét Böjte Csaba ferences rendi szerzetes celebrálta. Csaba testvérrel az istentisztelet előtt beszélgettünk.

- Mennyire szokványos, hogy egy erdélyi, ferences rendi szerzetes Kaposváron, egy állatkiállításon Hubertusz misét celebrál?

- Imádkozni mindig, mindenhol, mindenkinek jó, szép és szabad. A nagy istennek az volt az első parancsa, még a bűnbeesés előtt, hogy hajtsátok uralmatok alá a földet. Ha mi azért imádkozunk ebben a szentmisében, hogy békében tudjunk élni a természettel, hogy bölcsen és okosan uralni tudjuk a környezetünket, hogy az fenntartható és szép legyen, akkor az biztosan kedves Isten előtt. Az, hogy pont Erdélyből hívtak egy papot, hát... Én magam örvendek, hogy itt lehetek és ezt a szép rendezvényt megnézhettem.

-Minden elismerést megérdemel az a munka, amit Ön, a nehéz sorsú gyermekekért tesz. Volt egy ferences rendi szerzetes, aki csendben tette a dolgát. Aztán egyszer csak felkapta a média. Jót tett ez a missziójának, vagy jobb a csendes elmélyülés?

- Úgy gondolom, hogy jó lenne megszentelni ezt a világot, melyben élünk. Jézus Krisztus mindannyiónkat küldött: szerzeteseket, papokat, világiakat, hogy menjetek, és hirdessétek az evangéliumot, vigasztaljátok a szomorúakat, bátorítsátok a csüggedőket, gyógyítsátok a betegeket. Ez egy olyan egyetemes küldetés, ami mindenkinek szól, nemcsak a világiaknak, hanem nekünk szerzeteseknek is. Tényleg úgy gondolom, hogy jobb lenne egy jobb világában élni. Erre reális esélyünk is van, hiszen a „Mi atyánkban" nap, mint nap imádkozunk azért, hogy jöjjön el az isten országa. Ezt pogányabb nyelven talán úgy mondanám, hogy jöjjön el az a Bethlen Gábor-i tündérkert, amikor békében, szeretetben, becsületes munkából élhetnek az emberek.

- Hány gyermeke van?

- Mi ősszel számoljuk a pipéket. A tavasszal 72 intézetből összesen közel 2440 gyermeknek adtunk vakációt. Hogy az ősszel pontosan mennyien leszünk, azt még nem tudom megmondani, de érzésem szerint 2500 gyermekkel kezdjük el az új tanévet. De engem Jézus Krisztus nem azért küldött, hogy leltározzak, nem könyvelő vagyok, hanem lelkipásztor. Az a dolgom, hogy hirdessem a szeretet evangéliumát

- Ezek szerint nő, a rászoruló gyerekek száma...

- Nagyon szomorú dolog. Magyarországon is, Erdélyben is láttam a statisztikákat: a gyerek létszám csökken, a gyermekvállalási kedv apad, de az intézetbe kerülő gyerekek száma ellenben növekszik.

- Egyre több a nehéz sorsú gyerek, mennyire csepp a tengerben az Ön missziója?

- Annak a gyermeknek, akit befogadtam, annak biztosan nem csepp, annak nagyon sokat, szinte mindent jelen...

- Akinek 2500 „gyermeke" van, annak nem hiányzik a saját gyermek, a saját család?

- Sokféleképpen lehet az ember apává. Én a szent józsefi értelemben lettem apa. Ő nem a test és a vér kívánságából vállalta a kis Jézust. Neki a mennyei atya szólt, hogy ne féljen befogadni azt a gyermeket. Úgy gondolom, hogy Isten küldte ezeket a gyerekeket hozzám, és józsefi értelemben érzem, hogy apjuk, bár inkább már a nagytatájuk vagyok. El is fogadnak ők szeretettel. Annyi a gyerek és annyi a ház, hogy már nem tudom személy szerint követni a sorsukat... De, hála istennek nagyon jó kollégáim, munkatársaim vannak, akik szeretettel viszik ezt a munkát tovább. Így jó kezekben van a gyerekek sorsa.

sz.á.
www.kaposvariujsag.hu