A ferencesek hitvallásuk szerint mindig a legelesettebbekkel foglalkoznak. Böjte Csaba testvér, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója és vezetője az Erdélyben sanyarú körülmények között élő gyerekek mentésére tette fel az életét. Ferenc pápa példájával, szavaival sok „ajtót” nyit meg előtte is.

– Nemrégiben a könyvesboltok polcaira került a Ferenc pápa küldetése – Út a tangótól a Vatikánig című kötet. A magyar kiadáshoz ön írt előszót. Mit érzett?

– A mi urunk Jézus Krisztus megmutatta, hogy kell élni a Földön. Egyetlen dolgot azonban, azt, hogyan kell őt hitelesen követni, nem tudott megmutatni. A szentek ezt megtették. Nagy dolog, hogy Ferenc pápa Szent Ferencet tekinti példaképének, hiszen az ő lelkülete válasz lehet a mai kor sok problémájára. Ilyen értelemben Szent Ferenc egyfajta orvosság azokra a „sebekre”, „betegségekre”, amelyekben a mai kor embere szenved. Ezért is tartom fontosnak, hogy átgondoljuk, a pápa névválasztásával üzent a világnak. Minden joga megvolt hozzá, hiszen ő maga is végtelenül szerény és természetes. Becsülettel dolgozott egész életében. Nem valamelyik rokona „nyomta előre” a ranglétrán. És lám, lám, Buenos Airesben egy vasutas fiából a világ meghatározó személyisége vált.

– Matthew E. Bunson amerikai egyháztörténész az alcímmel arra szeretett volna utalni, hogy a pápának köze volt a tangóhoz?

– Egyszer jártam Argentínában, és ott részt vettem egy népi kultúráról szóló előadáson. Tudatlanul megkérdeztem, hogy látunk-e még tangót? Miután megbotránkoztak, elmesélték, hogy Argentínában a tangót a kikötőkben részeges matrózok utcanőkkel járják. Ott nincs olyan presztízse, mint nálunk. Nem tudom, hogy Ferenc pápa mit szólna ehhez az alcímhez...

– Ilyen kirobbanó figyelmet, mint neki, korábban senkinek nem sikerült elérnie.

– Kilenc és fél millió internetes barátja van, és hihetetlen gyorsan nő ez a szám. A felmérések azt mutatják, hogy naponta 60 millióan olvassák az üzeneteit. Legutóbb, a szíriai események kapcsán is határozottan ki mert állni a világ közvéleményével szemben a béke mellett. Úgy tűnik, hogy a 21. század első felének lelkipásztora Ferenc pápa lesz. Sokszor bizony nekünk, papoknak is ajtót nyit a példájával, szavaival.

– Amikor Ferenc pápa leendő államtitkára a papi nőtlenség kérdését említette, a cölibátus eltörlésére célozhatott?

– A római katolikus rítusban valóban önkéntesen vállalt cölibátus van, amire a papok tudatosan felkészülnek. De nem ezen múlnak a dolgok, hanem azon, hogy hiteles-e az ember vagy sem. Nőtlen papok körül is ugyanúgy szövődhetnek botrányok, ha az a valaki nem hiteles. Máskülönben pedig annak, aki családos állapotban, nős emberként főállásban Istent szeretné szolgálni, erre van lehetősége. A katolikus egyházon belül a papi rendnek a tagja a diakónus, aki lelkipásztori szerepet tölt be. A legtöbb egyházmegyében van diakónus. A kívülállóknak, az egyháztól távol élőknek csemege ez a kérdés. De azt hiszem, nem ez a kardinális problémája jelen pillanatban a katolikus egyháznak. Akármilyen döntés is születik, az egyházat az nem szülné újra. Ferenc pápa reformjai máshol kezdődnek. Bement például a Vatikán garázsába, és kérte, hogy a szép autókat adják oda másnak, ő pedig kapott egy tizenhárom éves Renault-t. Azt mondta: milyen jó, végre van egy autója, amelybe nem szégyell beülni. Vagy az, hogy megken két szelet zsíros kenyeret, és kiviszi a svájci gárdistának, mérhetetlenül nagyobb reform, mint bármi más. A lényeg ebben, hogy mi, egyházi emberek, ne uralkodni akarjunk.

– Rendőrségi hírekben lehetett olvasni, hogy Romániában egy családtól 100 ezer forintért cserébe gyámság alá vett egy magyar pár egy tizennégy éves fiút azért, hogy itthon dolgoztassa. Ilyen helyzetekkel ön is találkozik a munkája során?

– Őszintén szólva úgy éreztem, hogy valaki utólag felfújta ezt a történetet, és a valóságban ez az egész sokkal árnyaltabb. Sajnos vannak olyan gyerekek Romániában is, akik nem fejezik be az iskolát, elmennek pásztornak, napszámosnak tizenöt-tizenhét évesen. De mindig is voltak ilyenek. Egyébként Magyarországhoz hasonlóan Romániában is 16 éves kortól dolgozhatnak hivatalosan is a fiatalok, persze nem nyolc órában.

– Kik kopogtathatnak be a kapujukon?

– A szemészeten azok kopogtatnak, akiknek a szemével van a baj, a Szent Ferenc Alapítványhoz pedig azért jönnek a szülők, mert a gyermek testi-lelki nevelését valamilyen okból – alkoholizmus, betegség vagy esetleg azért, mert börtönben vannak – nem tudják vállalni, sokféle oka lehet. Ők kérnek meg bennünket, hogy viseljük gondját a gyermeküknek, de vannak árvák is. Ha úgy érezzük, tényleg kell segíteni, befogadjuk a gyereket. Az alapítvány az a nagy fa szeretne lenni, ahová az ég madara rászáll, megpihen, ha akar, fészket rak, ha szeretne, elrepül. Romániában nem jellemző, hogy a hatóságok elveszik a szülőktől a gyereküket, még akkor sem, ha azt látják, hogy rossz körülmények között élnek. Mi csak azt a gyereket fogadjuk be, amelyre megkérnek, éppen ezért nálunk állandó a jókedv, a vidámság.

– Büszke rájuk?

– Éppen ma telefonáltam az egyik lányom férjének, aki elmesélte, hogy ezekben az órákban születik meg a harmadik gyermekük. Több olyan kollégám is van, aki korábban gyerekünk volt. Többen vannak, akik egyetemre mentek, Magyarországon, Erdélyben vagy Amerikában állták meg a helyüket. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ennyi gyerek végzett nálunk, és közülük egyetlen sem koldul egyik ház előtt sem. Mindenki valamilyen szinten talpra állt.

– A missziós munka eszközei változtak az elmúlt húsz évben?

– Szokták tőlem kérdezni, hogy Ferenc pápa milyen reformokat hoz be. Ilyenkor viccesen válaszolok, hogy szerintem semmilyet. Az egyházat már kétezer éve kitalálták, a lényeg abban rejlik, hogy hiteles legyen. Ez is ugyanúgy működik, mint a házasság. Ott sem szoktunk reformokat bevezetni, egyszerűen csak szeretik egymást a házastársak, és ennek jelét is adják. Ha az emberek kapnak egy puszit a társuktól, érzik, hogy azt megszokásból, szeretetből, szerelemből, örömből vagy képmutatásból kapta. Ha valaki lélek nélkül végzi a munkáját, az emberek azt is megérzik. Itt az alapítványnál mi megpróbáljuk továbbra is jókedvvel, derűvel, egyszerűen és természetesen végezni a munkánkat. Csodálatos dolog gyermeket nevelni. Ők bíznak, és hagyják, ha egy felnőtt belőlük bajnokot akar nevelni.

– Miért ők?

– A ferencesek hitvallása szerint mindig a legelesettebbekkel foglalkozunk. Úgy éreztem, hogy itt, Erdélyben a legsebezhetőbbek a gyerekek voltak. 90-ben, amikor összedőlt a kommunista rendszer, több millió ember ment el nyugatra, nagyon sokan a gyereküket nagymamánál, itt-ott hátrahagyták. Szoktam mondani, hogy mindennek van szavatossága. Előbb-utóbb minden elromlik. Egyedül az emberi lélek örök. Boldog vagyok a gondolattól, hogy ezeknek a gyerekeknek esetleg azért alakul pozitív irányba az életük, mert én a szárnyaik alá nyúltam.

keretes:

Ötezer gyereket fogadtak be. – Húsz évvel ezelőtt Szent Ferencről neveztük el az alapítványunkat, amely ezen idő alatt csaknem ötezer gyereket fogadott be. Volt, aki egy-két évet, és volt, aki tíz-tizenöt évet is nálunk töltött. Tavaly tavasszal 2384 gyereket vakációztattunk. Idén nagyjából 2500 gyerekkel indult a tanév. Az október 4-i hétvégén együtt megemlékezünk az alapítvány elmúlt húsz évéről – nagy ünnepséget rendezünk – tudtuk meg Böjte Csabától.