A legszebb játék , melyet egy síró kislány tanított nagyon megtetszett , és ezt bármikor , sok-sok kacagás közepette el lehet játszani ! Karácsonyi szünet volt . Ilyenkor talán még jobban fáj a gyerkeknek a magány. Én odamentem az egyik szomorú kislányhoz , olyan 5-6 éves volt- sajnos hozzá sem jött el senki - huncutul rámosolyogtam, és kérdtem: "Jössz játszani ?”( Egy árva gyerektől soha sem kell azt kérdezni, mi a gond , mert gond az van , és minek ráirányítani a figyelmet a sebekre, azokat olyan könnyű elkaparni!) Felcsillant a csöpp gyermek szeme , és azt mondta : “Játszuk azt, hogy te megtalálsz!” Nagyra kerekedett a szemem ,mert sokféle játékra gondoltam , de erre nem. Hamar kitaláltam a szabályokat , ölbe kaptam a kislányt, feldobtam jó magasra egy párszor , és közben örvendeztem, hogy jé, milyen jó ,hogy én őt megtaláltam! Ő meg gurgulázva kacagott és próbálta elkapni a biztonságos kikötőt jelentő nyakamat. Persze én nem hagytam. Örömömben , hogy megtaláltam , még egy párszor jó magasra feldobtam, majd pihegve átöleltem. Az árva kislány , kit karácsonykor senki sem keresett, és telefonon sem hívott fel, kacagott, kacagott , majd mosolyogva megkérdezte : “Te is boldog vagy , mert megtaláltál?”