Szeminarista koromban volt egy nagyon szép élményem : Gyulafehérváron a székesegyház mellett volt a kollégiumunk, így minden este el kellett menni az ezer éves templom előtt. Egyszer már késő este volt , mikor odaértem , be volt zárva a kapú , ezért letérdeltem a küszöbre . Szemem a kilincs magasságban volt , és a kulcslyukon keresztül megpillantottam az örökmécs piros fényét, amely az Oltáriszentség jelenlétét jelzi a templomban. Akkor döbbentem rá, hogy az isteni titkok meglátásához, érzékeléséhez sokszor térdre kell borulnunk . Isten iránti szeretetre , tiszteletre és nyitottságra van szükség ahhoz, hogy titkukat felfedjék előttünk , és ki tudják fejteni hatásukat életünkben.