Keresztes Szent János mondta: Ha egy csutakot, egy darab fát az ingoványból kiveszünk, majd tűzre teszünk, annak előbb ki kell sírnia, fortyognia magából a mocsarat, s csak azután kaphat lángra. A tűz láthatóvá teszi az évek alatt felgyülemlett, éghetetlen ingoványt. Isten jelenlétében, a közösségben szépen megtisztulunk, és lassan-lassan mi is eggyé tudunk válni a lánggal, lobogni kezdünk, fényünk, világunk, melegségünk lesz, eggyé válhatunk Krisztussal – ez a lelki élet. (Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre)
Isten az emberséget nem úgy vette magára, mint egy álruhát , hogy Fantomosként járkáljon közöttünk , hanem valóságos ember volt . Jézus is tanult , játszott, beszélgetett , nevetett, sírt , dolgozott , mint bárki más , megismerte az emberek világát , küzdelmeit, örömeit. 