Keresztes Szent János mondta: Ha egy csutakot, egy darab fát az ingoványból kiveszünk, majd tűzre teszünk, annak előbb ki kell sírnia, fortyognia magából a mocsarat, s csak azután kaphat lángra. A tűz láthatóvá teszi az évek alatt felgyülemlett, éghetetlen ingoványt. Isten jelenlétében, a közösségben szépen megtisztulunk, és lassan-lassan mi is eggyé tudunk válni a lánggal, lobogni kezdünk, fényünk, világunk, melegségünk lesz, eggyé válhatunk Krisztussal – ez a lelki élet. (Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre)
Nyugodtan kulcsoljuk össze a kezünket és mondjuk bizalommal az ajakimát ,a rózsafüzért, a zsolozsmát , a többit bízzuk rá az Istenünkre! Ő elég hatalmas ahhoz, hogy áthidalja-amikor jónak látja-azt a végtelen távolságot , ami a porszem és a teremtő Istene között van . 