Keresztes Szent János mondta: Ha egy csutakot, egy darab fát az ingoványból kiveszünk, majd tűzre teszünk, annak előbb ki kell sírnia, fortyognia magából a mocsarat, s csak azután kaphat lángra. A tűz láthatóvá teszi az évek alatt felgyülemlett, éghetetlen ingoványt. Isten jelenlétében, a közösségben szépen megtisztulunk, és lassan-lassan mi is eggyé tudunk válni a lánggal, lobogni kezdünk, fényünk, világunk, melegségünk lesz, eggyé válhatunk Krisztussal – ez a lelki élet. (Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre)
Az élő hit-akárcsak a látás a festőnek-értelmet ad az ember bolyongásának itt a földön. A hit által soha nem tudjuk megfogni a szelíd Végtelent, de a hit által sok minden láthatóvá, érthetővé válik . Így életünk a semmibe hulló zuhanásból kibontakozó örömteli repüléssé válik. 