„…jó dolog gondoskodni családunkról, jó dolog az asztalfőre ülni, és családfői feladatainkat felemelt fővel, büszkén teljesíteni. Jó látni a párolgó levest kanalazó, kacagó nagycsaládot, jó tudni azt, hogy a meleg étel, a tiszta, szép ruha, a jókedv az én becsületes munkám gyümölcse. […] ha csak egyetlen ilyen percet élhetek át, már azért is érdemes volt megszületnem. Isten ugyanezt a büszke férfiúi örömöt szeretné minden férjnek felkínálni. Isten azt akarja, hogy minden férfi megtapasztalja a családját összefogó, méltósággal az asztalfőre ülő családapa örömét, büszkeségét.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Krisztus Urunk nemcsak nyilvános működése kezdetén vonult vissza a pusztába , hanem később is nagyon gyakran visszavonult egész éjjelekre egyedül vagy társaival egy csendes , magányos helyre , hogy imádkozzon. Nagycsütörtökön szintén az imába keres erőt, vigaszt az előtte álló nagypénteki áldozathoz. Tanítványait is erre kéri , “imádkozzatok és virrasszatok”.