Nem Isten űzte ki az embert a Paradicsomból, hanem az ember űzte ki a maga világából Istent: hitetlenségével, elfordulásával, engedetlenségével, bizalmatlanságával.

A világnak megvolt a reális esélye arra, hogy Ádám és Éva – az első emberpár – és az emberiség Isten, a Szeretet mellett döntsön. Az emberiség története úgy is folytatódhatott volna, hogy ők „igen”-t mondanak Rá, és harmóniában élhettek volna Vele és egymással is.

Az a szép, hogy a Szentírás minden lapja arról szól, hogy Isten újból és újból hív, szeretné magához édesgetni az emberiséget, és mindannyiunkat személyesen és egyenként szeretne újból magához ölelni. Nekünk dönteni kell, hogy a felénk nyújtott kezet elfogadjuk vagy eltaszítjuk-e, döntéseinken múlik a világ sorsa. Az a szép, hogy Isten számára nincs végérvényesen zsákutcába sodródott élet. A meccs, míg élünk, nincs lefújva.

Csaba testvér